A troll faj pontos eredete ismeretlen. Annyi bizonyos, hogy Azeroth korai éveiben két komolyabb, központilag irányított birodalmuk alakult ki: a középső területek erdeiben az Amani, a délkeleti dzsungelekben a Gurubashi. Rajtuk kívül északon is létezett egy kisebb troll állam, Zul’Drak. A trollok első komoly ellenségévé a nyugaton élő rovarszerű aqirok birodalma vált, amelynek Azj’Aqir volt a neve. Az ellenséges faj összefogásra késztette a trollokat, így a hosszan tartó háborúban az egymást nem kedvelő Amani és Gurubashi trollok egymás mellett harcoltak az aqirokkal szemben. A kisebb-nagyobb csatározások évezredekig tartottak, de végső győzelmet nem aratott egyik fél sem; végül az aqirok egy része északra menekült, ahol megalapította Azjol-Nerub földalatti birodalmát, míg másik részük délre húzódott, ahol létrejött Ahn’Qiraj.
Ekkortájt jelentek meg az Örökkévalóság Kútja (Well of Eternity) környékén az éjelfek (akiknek ősei egyes források szerint szintén trollok voltak, akik az erős mágikus energiáktól változtak meg). A trollok ellenük is folyamatosan harcoltak, de nem tudtak mit kezdeni az erőteljes mágiát használó elfekkel. Alig néhány év eltelte alatt az elfek meghódították az ősi Kalimdor legnagyobb részét, és mind az Amani, mind a Gurubashi birodalom gyakorlatilag szétesett.
A helyzet a világ hasadásával változott meg jelentősebben. A trollok legnagyobb része az egykori Kalimdor keleti részén vészelte át a pusztulást, noha egy kisebb Gurubashi csoport, a Homokdüh törzs (Sandfury clan) trolljai az elsivatagosodó Tanarisban maradtak nyugaton, míg a legidősebbnek számító troll törzs, a Zandalari egy erős vudu-varázslattal mentette meg otthonát, ami ennek köszönhetően fennmaradt egy szigeten a Viharörvénytől (Maelstrom) délre.
A Gurubashi trollok törzsei gyorsan felosztották maguk között a jelenleg Fojtótövis-völgy (Stranglethorn Vale) néven ismert területet. A világ hasadása (Sundering) után sokat kellett nélkülöznie a trolloknak is, így az egyik törzs, a Hakkari egy sötét istenséghez fordult segítségért: ő volt Léleknyúzó Hakkar (Hakkar the Soulflayer). A véristen ugyan segített a troll törzseken, de cserébe lelkeket követelt tőlük, amikkel táplálkozva kellően megerősödhet ahhoz, hogy megjelenjen Azerothon személyesen is. Elvakult papjai, az Atal’aiok fel is készültek megidézésére, de a Zandalari trollok vezetésével a Sötétlándzsa (Darkspear), Véresskalp (Bloodscalp), Koponyarepesztő (Skullsplitter) és Zúzólándzsa (Shatterspear) törzsek szembeszálltak a Hakkari és a Gurubashi trollokkal, elűzték az Atal’ai papokat és megakadályozták Hakkar megidézését. A papok megalapították az Atal’ai törzset és északkeletre menekültek, ahol új templomot emeltek istenüknek – ám ezt a területet Ysera, a zöldsárkány megtámadta és elsüllyesztette.
A jelenleg az orkok szövetségében álló Sötétlándzsa trollokat – a legkisebb törzs a dzsungeltrollok között – megbélyegzi a számkivetettség tragikus története. Évszázadokkal ezelőtt Fojtótövis-völgyből űzték el őket a Gurubashi Birodalom erősebb törzsei, és egy távoli szigeten kellett letelepedniük. Ezt az otthonukat is el kellett hagyniuk azonban, mikor a Tengeri Boszorkány (Sea Witch) által vezetett murlocok inváziója bekövetkezett. A Sötétlándzsa törzs harcosai ezután a sivár Durotar délkeleti partjaitól nem messze fekvő Visszhang-szigeteken (Echo Isles) telepedtek le. A Horda oldalán megjárták a Harmadik Háború nagy csatatereit, harcoltak az emberekkel, éjelfekkel, élőholtakkal és démonokkal is. A Hyjal-hegyi csatát követően azonban hamarosan Kul Tiras nemzete és haditengerészete miatt kénytelenek voltak visszatérni az ork nemzet belső területeire, hogy elkerüljék a félrevezetett Büszkerév Daelin (Daelin Proudmoore) admirális embereinek támadását. Bár a Hordával karöltve sikerült visszaverni az emberi hódítást, de a szigeteken nem sokkal a Sötétlándzsa törzs visszatérése után színre lépett Zalazane vajákos (witch doctor), aki sötét bűbájaival több törzsbeli troll elméje felett átvette a hatalmat. Ahogy egyre csak nőtt a tudattalan rabszolgává változtatott trollok száma, Vol’jin szabad akaratú troll testvéreinek kiadta az utasítást a sziget elhagyására, amit azután Zalazane vett birtokba megbűvölt szolgáival együtt.
A Sötétlándzsa törzs ezután a szigetektől nem messze, az egykori vezetőjükről elnevezve megalapították Sen’jin falut, hogy onnan kiindulva vegyék fel a harcot a gonosz vajákossal és rabul ejtett hadaival szemben, és végül visszafoglalhassák saját otthonukat Kalimdor kontinensén. Sok harcos küzdött meg Zalazane vajákossal, és sokan közülük győztesen tértek vissza a boszorkánydoktor fejével, azonban ezek a győzelmek délibábnak bizonyultak, amit Zalazane sötét mágiája hozott létre. Eddig minden alkalommal visszaalakult a levágott fej valódi alakjába pár nappal azután, hogy a győztesek trófeaként elvitték Sen’jin faluba: egy festett kővé, egy kókuszdióvá fa agyarakkal vagy épp egy megbűvölt troll fejévé.
A sorozatos eredménytelenség és a Thrallnak a Hordával kapcsolatban adandó tanácsokkal való elfoglaltsága ellenére Vol’jin megalkotta a Visszhang-szigetek visszafoglalására szolgáló tervét. Vol’jin is tisztában van azzal, hogy kevesebben vannak Zalazane megbűvölt trolljaival szemben, de a Sötétlándzsa trollok otthona stratégiai előnyt jelent szövetségeseinek, ráadásul sokkal személyesebb indokok is mozgatják. Zalazane árulása nyílt támadás volt Vol’jin azon álma ellen, ami egy szebb jövőt jelentene a trolloknak, és amit évekkel korábban apja, Sen’jin jósolt meg. Csak a szigetek visszafoglalásával engesztelheti ki Vol’jin apja emlékét kellőképpen, és csak így biztosíthat egy végleges otthont a hosszú ideje száműzetésben élő Sötétlándzsa törzsnek.
Wow lore fordítások 