Interbellum 6. rész – Rexxar, a Horda bajnoka

Nézzünk szembe a tényekkel: Rexxar a Horda legnagyobb bajnoka. Ha nem lett volna Rexxar, akkor Cairne Bloodhoof valószínűleg depressziósan nézne továbbra is maga elé, miközben Kul Tiras emberei elpusztították volna Orgrimmart. Baine halott lenne. Thrall nem cselekedett volna időben, és ezzel valószínűleg a Hordának sem lett volna Hadúrja, aki vezesse őket. A Visszhang-szigeteket is Rexxar mentette meg, még Zalazane árulása előtt. Ezek vitathatatlan tények. Rexxar megmentette a Hordát, legyőzte ellenségeit, felfedezte az emberek hitszegését és Proudmoore admirális tetteit (felnyitva ezzel Jaina szemét arra, hogy a saját apjának mennyire nem akaródzik osztozni az ő békéről szőtt álmain) – és végül ne felejtsük el, hogy nem a Hadúr volt az, aki az új ork otthon születésének csatájánál a döntő találatot bevitte. Hanem egy Mok’Nathal keze.

Következzen Rexxarnak, Leoroxx fiának, Misha fivérének, a Horda Bajnokának története. Olvassátok, hogy hogyan mentette meg a Horda jövőjét a Harmadik Háború után.

Az ogrék történelme és kultúrája

Éppen a Pusztákban (The Barrens) vándoroltam, amikor egy 14 láb magas medve elém lép, készen arra, hogy elvágja a torkomat a legnagyobb ork parancsára, akit valaha láttam. Hatásos rábeszélésem (és egy kis átkozott szerencse) segítségével képes voltam mindkettejüket lenyugtatni, és rájöttem, hogy az ork igazából a félogre bajnok, Rexxar. Szükségét érezvén annak, hogy az ogrékról beszéljünk, a hősies szörnymestert rávettem arra, hogy harc helyett töltsön el velem néhány percet és frissítse fel tudomásomat az ogre történelemről és kultúráról. Olvassátok.

Nem lehet sokat tudni az orgékról a Sötét Portál előtti időkből. Draenorról erednek, ahol a draenori óriások egyik utolsó faja voltak. Néhány ork tudós hisz abban, hogy az ogrék valaha egy intelligens és domináns faj voltak Draenoron, mielőtt az orkok felemelkedtek volna. Az orkok könyörtelenül meghódították az ogre területeket, szolgaságba vetve, vagy legyilkolva az útjukba kerülő ogrékat; a két nép közötti háború elég hosszú ideig tartott, mivel azt a démoni erők rontása tüzelte. Hamarosan megtörték az ogrékat, és vagy száműzték őket, vagy a kísérleteikbe kellett részt venniük. A mai napig a legtöbb ogre szenvedélyesen gyűlöli az orkokat, mivel emlékszik a háborúkra, amelyeket egymás ellen vívtak.

T&K – Az orkok történelme

Élnek olyan lények, akik megtestesítik az abszolút, jóvátehetetlen gonoszt ezen a világon. Ugyanakkor, függetlenül attól, hogy néhány szegletben mit mondanak, ezeket a lényeket NEM orkoknak hívják. Nem gyűlölik az életet, nem magasztalják fel a kegyetlenséget és a csalárdságot, mint a Lángoló Légió vezetői. Igen, elég brutálisak tudnak lenni, és ne akarjatok a rossz oldalukkal megismerkedni, hacsak nem vagytok nagyon jó kardforgatók és nem áll rendelkezésetekre egy kisebb sereg (meg egy-két mágus). Igen, amikor megölik a családotokat és a házatokat a földdel teszik egyenlővé, megértem, hogy a nevük káromkodásnak hangzik. Ugyanakkor nézzünk szembe a tényekkel: az orkok nem azzal múlatják minden percüket, hogy a kínzások újfajta módjain gondolkoznak, vagy hogy hogyan okozzanak nektek minél nagyobb gyötrelmeket. Ha így lenne, talán nem lennének ilyen veszélyesek.

 

Oké, tudom, hogy senki se fog hallgatni rám. De ez eddig se állított meg, szóval beszéljünk most az orkokról. Hol is kezdjem? Úgy gondolom, az egész egy mocsárban kezdődött egy messzi-messzi világban. Egy elveszett világ napsütötte lápjaiból másztak elő Draenor homályából az első orkok és kezdetleges menedékeket építettek, valamint oszlopokat emeltek a szellemek tiszteletére. Draenor nyári rétjein, ahol gőz bukkant fel a virágok és páfrányok alkotta vad élővilág közötti hasadékokból, az orkok a napon süttették magukat a szellemeket követve, szelíd kunyhóikban szemlélve a világot. (Itt egy kis kreatív szabadságot engedtem meg magamnak).