Ragefire Chasm (Tüzesdüh Üreg) – írta Kaerlo

Sziasztok ismét Kaerlo vagyok és arra gondoltam elkezdenék foglalkozni a játékban található instance-ok történetével. Hiszen sokunk számára izgalmasabbak ezek a kihívások, ha meg van töltve tartalommal. Először is a klasszikus insták történetét akarom nektek bemutatni, közülük is a legkönnyebbel, Ragefire Chasm-mal.

Interbellum 6. rész – Rexxar, a Horda bajnoka

Nézzünk szembe a tényekkel: Rexxar a Horda legnagyobb bajnoka. Ha nem lett volna Rexxar, akkor Cairne Bloodhoof valószínűleg depressziósan nézne továbbra is maga elé, miközben Kul Tiras emberei elpusztították volna Orgrimmart. Baine halott lenne. Thrall nem cselekedett volna időben, és ezzel valószínűleg a Hordának sem lett volna Hadúrja, aki vezesse őket. A Visszhang-szigeteket is Rexxar mentette meg, még Zalazane árulása előtt. Ezek vitathatatlan tények. Rexxar megmentette a Hordát, legyőzte ellenségeit, felfedezte az emberek hitszegését és Proudmoore admirális tetteit (felnyitva ezzel Jaina szemét arra, hogy a saját apjának mennyire nem akaródzik osztozni az ő békéről szőtt álmain) – és végül ne felejtsük el, hogy nem a Hadúr volt az, aki az új ork otthon születésének csatájánál a döntő találatot bevitte. Hanem egy Mok’Nathal keze.

Következzen Rexxarnak, Leoroxx fiának, Misha fivérének, a Horda Bajnokának története. Olvassátok, hogy hogyan mentette meg a Horda jövőjét a Harmadik Háború után.

Vol’jin, a Horda Hadfőnöke – 2. rész

Tőr a sötétben

Bár Vol’jin elfogadta Thrall döntését, hogy Garrosh-nak adta a Hadfőnöki címet, miután ő távozott a Horda éléről, ezzel soha nem tudott egyetérteni. Azonban Vol’jin továbbra is hűséges volt a Hordához, amely megmentette népét, ezért maradt és nem lázadt fel Garrosh ellen. Csupán egy négyszemközti beszélgetésen fejtette ki véleményét vele kapcsolatban:

– Nem vagy az én Haduram. Nem érdemelted ki a tiszteletemet, és nem fogom végignézni, ahogy elpusztítod a Hordát a háború iránti éhségedben.
– És mégis mit gondolsz, mit fogsz tenni ezzel kapcsolatban? A fenyegetéseid csak üres szavak. Menj, és merülj el a nyomorban népeddel együtt; nem fogom tovább tűrni az ocsmány képedet az én tróntermemben.
– Pontosan tudom, hogy mit fogok tenni, Hellscream fia. Figyelni fogok és várni, amíg a néped szép lassan ráébred az alkalmatlanságodra. Nevetni fogok, amikor annyira megvetnek majd téged, mint azt én teszem. Úgy fogsz uralkodni, hogy folyamatosan a hátad mögé lesel és félni fogsz az árnyékoktól, mert amikor eljön az idő, és a véred szép lassan kiszárad, pontosan tudni fogod, hogy ki lőtte azt a nyílvesszőt a szívedbe.
– Megpecsételted a sorsod, troll – mondta Garrosh és Vol’jin felé köpött.
– És te is a tiédet, “Hadúr” – felelte a troll.

Vérpatás Baine – Ahogy előttünk apáink 2. rész

Rövid időn belül általánossá vált, hogy Mulgore különböző vízkútjaitól vízszállító karavánok jártak Orgrimmarba. Ott a vizet szétosztották, és Durotar lakóinak ismét volt friss vizük az otthonukban. Alkalmanként a jelentések banditatámadásokról is hírt adtak, de általánosságban a vízszállítmányok nagyon kicsi gondot okoztak.

Az első támadás Mulgore-ban szinte sokkolta Baine-t. Nemcsak az, hogy a saját szülőföldjén történt, hanem az, hogy egy brutális vérengzés volt. A nyomozás azonban nem talált semmi nyomot az elkövetőkre, illetve az indítékokra vonatkozóan. Semmit sem vettek el a holttestektől, és a szekereket is összetörték, bár nem volt bennük semmi érdekes. A szekerek csak a vízzel teli hólyagokat cipeplték. A fűben talált vérnyomok alapján néhány testet elhurcoltak, de a karaván többi tagját mind megölték.

Pokolsikoly Garrosh – Háborús szív 3. rész

Garrosh szerette Orgrimmart. Szeretett az utcáin járni; meglátogatni a piacokat; szerette az istállókat és a kiképző ringeket és a kovácsműhelyeket és a boltokat. A legjobban a zászlókat szerette, amelyeka kilátópontok felett lengtek a szélben körbe az egész városon: a Horda vörös-fekete zászlóit. Azok alatt a zászlók alatt állva tudta, hogy hova tartozik. A Hordát szolgálta, ahogy előtte az apja is.

Mindazonáltal meglehetősen egyedül volt annak ellenére, hogy a népe vette körül. Alárhová ment, az emberek megbámulták. Gyorsan terjedt a hír, hogy Pokolsikoly Grom fia él és eljött Orgrimmarba, és először meg is nyugodott, hogy mindössze ez az oka a bámulatnak. De egy nap meghallotta, ahogy egy kisgyerek hangosan beszélt az anyjával.

– Nézz oda! Olyan furcsán néz ki!
– Csitt! Maradj csendben!
– De a bőre! Nem zöld, mint a miénk? Milyen ork az, akinek nem zöld a színe?

Pokolsikoly Garrosh – Háborús szív 2. rész

Orgrimmar. Amikor első alkalommal meglátta, földbe gyökerezett a lába a látványtól. Nem sokkal korábban hagyták maguk mögött a Tombolószél Kanyont, és bukkantak ki annak magas homoksziklái mögül Durotar könyörtelen napfényére. Előttük a vörös talaj végeláthatatlanul nyúlt el és a horizont a forróság hullámai közé veszett, eltorzítva a távolságokat. Égbekiáltó különbség volt Nagrand zöldellő dombjaihoz képest.

– Ott! Látod? – Thrall megállította farkasát és az északi horizont felé mutatott. Garrosh is megállt mellette és összehúzta a szemét. A kíséretük mögöttük lelassított és ott tülekedett.

A távolban látott egy magas kaput, egy éles faoszlopokból álló falat, vörös tetős tornyokat… Nem, biztos becsapják a szemei. Összerezzent meglepettségében. Orgrimmar nem lehet ilyen nagy. Rápillantott Thrallra, aki kitartóan figyelte őt, arcán a legőszintébb vigyorral. Láthatóan alig várt Garrosh reakcióját. Garrosh érezte, hogy elpirul. Garadar talán nem kifejezetten lenyűgöző, de ott ő volt a törzsfőnök. Az apja fia volt.