Knaak – Az Aspektusok Hajnala

A Könyvismertető rovatban a Warcraft világáról megjelent regények magyar nyelvű összefoglalóját olvashatjátok. A sorozat első részében Richard Knaak: Dawn of the Aspects című 5 részes regényének történetét olvashatjátok, melyben megismerkedhetünk azzal, hogy hogyan lett az öt Sárkányaspektus kiválasztva a titánok által. Mindemellett napjaink Kalecgosával és Jainájával is találkozhatunk, ahol a kék sárkány az élet értelmét keresi azután, hogy elvesztette aspektusi hatalmát.

A történet „napjainkban” kezdődik, Deathwing legyőzése és Theramore elpusztítása után, amikor a Sárkányaspektusok már elvesztették hatalmukat. Főhősünk, Kalecgos, aki Malygos halála után egy rövid ideig a Mágia aspektusa volt, Wyrmrest Templom felé igyekszik, ahol a Wyrmrest Accord éves gyűlését kívánják a sárkányok megtartani, mivel úgy érzik, ezzel még tartoznak egymásnak.

Interbellum 6. rész – Rexxar, a Horda bajnoka

Nézzünk szembe a tényekkel: Rexxar a Horda legnagyobb bajnoka. Ha nem lett volna Rexxar, akkor Cairne Bloodhoof valószínűleg depressziósan nézne továbbra is maga elé, miközben Kul Tiras emberei elpusztították volna Orgrimmart. Baine halott lenne. Thrall nem cselekedett volna időben, és ezzel valószínűleg a Hordának sem lett volna Hadúrja, aki vezesse őket. A Visszhang-szigeteket is Rexxar mentette meg, még Zalazane árulása előtt. Ezek vitathatatlan tények. Rexxar megmentette a Hordát, legyőzte ellenségeit, felfedezte az emberek hitszegését és Proudmoore admirális tetteit (felnyitva ezzel Jaina szemét arra, hogy a saját apjának mennyire nem akaródzik osztozni az ő békéről szőtt álmain) – és végül ne felejtsük el, hogy nem a Hadúr volt az, aki az új ork otthon születésének csatájánál a döntő találatot bevitte. Hanem egy Mok’Nathal keze.

Következzen Rexxarnak, Leoroxx fiának, Misha fivérének, a Horda Bajnokának története. Olvassátok, hogy hogyan mentette meg a Horda jövőjét a Harmadik Háború után.

WK – Az éjelfek, az Elhagyatottak és az emberek – írta Dr. ZacC

Terdrassil és Nordrassil Népe

Északon az éjelfek az Archimonde-ot elpusztító hatalmas erejű robbanásban megsérült Nordrassilt meggyógyították, de még egy-két évszázad kell a Világfának ahhoz, hogy visszanyerje korábbi dicsőségét és erejét. Felismerve azt, hogy segítségre van szükségük ahhoz, hogy életben maradjanak ebben az új világban, és hogy szembeszállhassanak a kontinenst új hazájuknak választó Horda növekvő hatalmával, ami a Kőrisvölgyben (Ashenvale) történő erdőirtásban mutatkozott meg leginkább, az éjelfek vonakodva bár, de csatlakoztak a Szövetséghez. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fiatalabb fajokkal teljes mértékű egyetértésben lennének: jó példa erre, hogy az éjelfek továbbra is ellenszenvesnek találják a Szövetség által használt technológiát, míg az emberek, gnómok és törpék az ő életmódjukat és ősi hadviselési szokásaikat tartják kissé primitívnek. Theramore és az éjelfek között megindult a kereskedelem, ezáltal a két kalimdori kultúra megosztotta egymással az ötleteit és az értékeit.

Csata az Undercityért

(Ez az írás reményeim szerint egy hosszabb sorozat első része, amely bemutatná az Orgrimmar ostromával véget érő háborút a Szövetség és a Horda között. Sokan ezt a Negyedik Háborúnak nevezik, azonban a Blizzard álláspontja szerint nem lehet annak nevezni, mivel a korábbi háborúk – bár kettőben ott is a Horda volt az ellenfél – a Burning Legion (Lángoló Légió) elleni háborúk voltak, ez viszont nem, így egyelőre a hivatalos oldalakon a Szövetség-Horda háború nevet viselik. Ennek a háborúnak voltak előzményei, és az Undercity-ért (Aljaváros) folyó csata is annak tekinthető, egyben a háború kirobbanásának pillanataként is ezt szokás megjelölni.)

Ennek a háborúnak, mint már írtam, voltak előzményei, hiszen a Hyjal hegyen vívott csata után létrejött fegyverszünet a Horda és a Szövetség között igencsak törények volt mindig is, ez azonban főleg helyi konfliktusokban nyilvánult meg. Ilyen helyi konfliktus volt az Alterac Valleyben folyó folyamatos csatározás is. Emellett azonban létrejöttek olyan szervezetek is, amelyek mindkét frakció tagjait szívesen látták maguk között, mint az Earthen Ring vagy a Cenarion Circle. És ha kellett, akkor képesek voltak közösen szembeszállni az őket fenyegető veszéllyel szemben, ahogyan azt a Shattered Sun Offensive esetén is láttuk Kael’thas Sunstriderrel és Kil’jaedennel szemben.

Varian Wrynn – Apáink vére 5. rész

Élénkpiros vér szivárgott a friss sebekből, ahogy Varian hátraesett a sárkányfajzat terjedelmes fejszéjének erőteljes ütésétől. A hatalmas teremtmény előre lendült és meglendítette a második fejszéjét is, megszédítve Variant, aki kardjával alig tudta hárítani a csonttörő ütést. Varian meglátott egy kis rést és gyakorlott mozdulatokkal előretört és keresztül vágott a szörny hasát védő páncélon, de pengéje éppen hogy megpattant rajta fényes szikrákat szórva. A sárkányfajzat lenézett és a torkából felszakadt a nevetés, miközben a fáradt harcos körül körözött, macska-egér játékot játszva az emberrel.

Anduin az utolsó nyilait is kilőtte a szörnyetegre, de csak szúnyogcsípések voltak számára. Varian továbbra is igyekezett kitérni a brutális teremtmény elől, miközben figyelmét a fiáról sikeresen magára terelte, így rá záporoztak annak ütései. Anduin csak aggódva tudta figyelni, ahogy az apja egyre reménytelenebbül próbálta semlegesíteni a szörny erejét.

Varian Wrynn – Apáink vére 3. rész

Varian ketrecbe zárt állatként járkált fel s alá Jaina és Benedictus tekintetete előtt. A medált forgatta folyamatosan a kezében, fényes ezüstláncát úgy csapkodta, ahogyan a benne lévő düh csapkodta őt belülről. Jaina és Benedictus tehetetlenül álltak mellette, miközben igyekeztek egy békés öbölre bukkani a háborgó tengeren.

– A herceg meg fogja érteni egy nap, felség – ajánlotta Benedictus. – Felvilágosult lelke van. – Az érsek Jainára nézett támogatásért, azonban mielőtt még a nő megszólalhatott volna, Varian felhorkant:

– Nem szabadott volna hagynom, hogy elmenjen. Anduinnak kötelessége a saját népével lenni, nem a draeneiekkel.

– De még mindig nagyon fiatal – mondta Jaina. – Anduin még keresi a helyét a világban. Azon van, hogy rájöjjön, kicsoda is ő valójában.

Varian Wrynn – Apáink vére 2. rész

Benedictus Érsek a legfinomabb köntösét és ékszereit viselte, hogy a nagy napon Viharvárad kultúrájának büszkeségét képviselhesse. Mellette egy alacsony, maszatos ember állt hatalmas köteg tekercseket cipelve.

Benedictus már alig várta, hogy Varian megjelenjen személyes lakosztályából. – A Fény áldása rád, Varian király – mosolygott, miközben Varian lejött a lépcsőkről.

– És rád, Atyám – mondta Varian. – Úgy öltöztél fel, mintha a teremtőddel készülnél találkozni.

Benedictus egy jól begyakorolt és ünnepélyes mozdulattal meglendítette botját. – Az ilyen időkben mindannyiunknak készen kell állnunk rá, hogy bármikor csatlakozhatunk a Fényhez.

Blog- és cikk ajánló – Az ork harci kés

Tudjátok, ez az a sorozat, amelyben olyan oldalakat mutatok be, ahol a lore-szerelmesek mazsolázgathatnak a különböző cikkek és fejtegetések között. Persze ehhez egy aprócska angoltudás sem árt, de azért nem túl sok, hiszen eléggé konyha-angolt használ a legtöbb oldal.

A mai ajánlóban egy olyan oldalt mutatok be, amely nemcsak lore-ral foglalkozik, hanem fanfictionnel, raideléssel és alapvetően mindennel, ami a játékkal kapcsolatos. Az oldal írójának 10 karaktere van (ha jól néztem, csak hordás), és rengeteg más oldalt, blogot is ajánl olvasásra. A lore-ral kapcsolatban is számos elmélete, kérdése van, amelyeket ráadásul nem intéz el 2 mondattal, hanem elég alaposan körüljárja az adott témát. Nagyon szerettem a Neptulonról szóló cikkét, érdekes fejtegetést írt a MoP-ban megjelenő új lényekről, illetve a Sha-ról, a legújabb cikke pedig Ner’zhullal foglalkozik.

Ja, igen az oldal címe: http://www.orcisharmyknife.com.

T&K – Az orkok történelme

Élnek olyan lények, akik megtestesítik az abszolút, jóvátehetetlen gonoszt ezen a világon. Ugyanakkor, függetlenül attól, hogy néhány szegletben mit mondanak, ezeket a lényeket NEM orkoknak hívják. Nem gyűlölik az életet, nem magasztalják fel a kegyetlenséget és a csalárdságot, mint a Lángoló Légió vezetői. Igen, elég brutálisak tudnak lenni, és ne akarjatok a rossz oldalukkal megismerkedni, hacsak nem vagytok nagyon jó kardforgatók és nem áll rendelkezésetekre egy kisebb sereg (meg egy-két mágus). Igen, amikor megölik a családotokat és a házatokat a földdel teszik egyenlővé, megértem, hogy a nevük káromkodásnak hangzik. Ugyanakkor nézzünk szembe a tényekkel: az orkok nem azzal múlatják minden percüket, hogy a kínzások újfajta módjain gondolkoznak, vagy hogy hogyan okozzanak nektek minél nagyobb gyötrelmeket. Ha így lenne, talán nem lennének ilyen veszélyesek.

 

Oké, tudom, hogy senki se fog hallgatni rám. De ez eddig se állított meg, szóval beszéljünk most az orkokról. Hol is kezdjem? Úgy gondolom, az egész egy mocsárban kezdődött egy messzi-messzi világban. Egy elveszett világ napsütötte lápjaiból másztak elő Draenor homályából az első orkok és kezdetleges menedékeket építettek, valamint oszlopokat emeltek a szellemek tiszteletére. Draenor nyári rétjein, ahol gőz bukkant fel a virágok és páfrányok alkotta vad élővilág közötti hasadékokból, az orkok a napon süttették magukat a szellemeket követve, szelíd kunyhóikban szemlélve a világot. (Itt egy kis kreatív szabadságot engedtem meg magamnak).