A Horda igazi története nem Draenoron kezdődött, és nem is igazán Ner’zhullal vagy Gul’dannal, vagy Mannoroth vérének elfogyasztásával kezdődött. A Régi Horda története igazából sok ezer évvel ezelőtt egy Argus nevű bolygón kezdődött, amely az Eredar nevű faj otthona volt. Bővebben…
Azt hiszem, ennél bátrabb próbálkozásom még nem volt ezzel a bloggal kapcsolatban az elmúlt 4 évben. Sokat gondolkodtam azon, hogy milyen tartalommal lehetne újabb közönséget szerezni magamnak és az oldalnak a már meglévő törzsgárdám mellé. És bár tudom, hogy nagyon sokan szeretitek a cikkeimet olvasni, most mégis úgy döntöttem, adok egy esélyt a videó-formátumban való megjelenésnek.
Lehet, hogy ebbe a próbálkozásba belebukok. Nagyon új még nekem és sok mindent kell a nulláról megtanulnom. Egyelőre a felszerelésem se a legprofibb, de higgyétek el, hogy igyekeztem ezzel a videóval is tartalmas és értékes munkát elétek tárni, de rengeteg gyerekbetegsége van még a dolognak. Bővebben…
Az eredarokról nem sokat tudunk, csupán annyit, hogy különösen intelligens és kifejezetten nagy hatalmú varázs-használó faj voltak, akik évezredekkel ezelőtt az Argus nevű bolygót népesítették be. Mágia-használatuk és technikai tudásuk segítségével csodálatos városokat emeltek hatalmas civilizációjuknak. Az eredarok társadalmát egy triumvirátus irányította, amelynek tagjai Archimonde, Kil’jaeden és Velen volt.
Az eredarok békéjét és egységét azonban a bukott titán, Sargeras törte meg, amikor felajánlotta az eredaroknak, hogy csatlakozzanak őhozzá, hogy még hatalmasabb lényekként segítsék őt az univerzum bolygóinak egyesítésében. Archimonde és Kil’jaeden készek voltak elfogadni Sargeras ajánlatát, azonban Velent egy látomás rávilágította az igazságra: arra, hogy Sargeras ajánlatának elfogadásával népéből torz szörnyetegek lesznek, akik csak pusztítást és káoszt hoznak a világra. Így Velen összegyűjtötte a hozzá hasonlóan gondolkodó eredarokat és a naaruk segítségével elmenekültek az Argusról és egykori bolygójukat hátrahagyva utaztak világokon át.
Bővebben…
“A Fény maga az élet, amelyből mindannyian eredünk és amelybe egyszer mindannyian visszatérünk.”
Napkútnak hívták…
Az elmondhatatlan erő megszentelt forrása népünk minden porcikáját átjárta. Fényének melegében fürödtünk…. amíg a halál árnyéka ránk nem vetült. 
Csak a Napkút elpusztítása után jöttünk rá, hogy mennyire függői lettünk mágiájának, mennyire szükségünk van rá, hogy táplálkozzunk belőle! A pusztulásunk utáni ébredéskor elneveztem népünket „sin’dorei-nek” – vérelfeknek. A népem hozzám fordult válaszokért. Gyógyulást ígértem nekik. Különös módon a démon Illidanban találtunk megváltást. Illidan az arcane erő új forrásait ajánlotta fel, ezért csatlakoztam hozzá a Külső Földeken (Outlnad) – megfogadva, hogy egy nap visszatérek és dicsőségre vezetem a népünket!
De Illidan listája rövid életű volt. Egyre türelmetlenebb lettem. Titokban, ami energiát csak tudtam, azt összegyűjtöttem. Egy pillanatig megérezhettem az IGAZI erőt… mielőtt elvették volna tőlem!
De… nincs veszve minden. A Napkút lényege fennmaradt, és védelmezői igyekeznek titokban tartani. Most visszatérek, tudva, hogy áldozatokat kell hozni, mielőtt visszaszereznénk a születésünktől megillető jogot. Egy új szövetséget kötöttem. Hamarosan a Napkút áldott sugarai ismét felragyognak és bevezetik erre a világra azt… aki ezt mind elhozta nekünk.
Bővebben…
De még most is, hogy kitaszította a saját népe, a Fény magára hagyta, és azok szellemei kínozták, akiket nem tudott megmenteni…. Nobundo rájött, hogy még most sem képes feladni.
Akkora széllökés támadt, hogy szétfújta a gőzölgő felhőket és Nobundot arra késztette, hogy hátrább lépjen a szakadéktől. A sűvítésben is tisztán meghallott egy szót: minden…
Nobundo feszülten hallgatózott. Biztos, hogy most ment el az esze, és a képzelete játszik vele.
A szikla közelében álló alak ismét elbújt, tovább folytatva néma őrködését.
A szél újra feltámadt. Minden, ami van…
Hiba volt idejönni. Semmi nem változott. Még mindig Krokul vagy? Akkor még mindig Megtört vagy.
Nem. Meg fognak hallgatni. Majd ő eléri, hogy meghallgassák. Hiszen végső soron ott volt az alapigazság. Nobundo kényszerítette a szemeit, hogy az összegyűlt tömegről a kis tér közepén álló szökőkútra nézzenek. Annak a vizétől kért segítséget, hogy tisztán lásson.
Érezte, ahogy ismét képessé vált koncentrálni a gondolataival. Megköszönte a víznek és teljes súlyával a botjának támaszkodva az alatta lévő csalódott tekintetek felé fordult. Egy pillanatig kínos csend honolt.
– Ez nonszensz – hallotta valaki suttoságát.
– Egészen biztos, hogy a túlélésed egy jel, egy üzenet a Fénytől.
– Különbözőképpen adja mindannyiunkra áldását. Amikor eljön az idő, majd ismét megtalálod.
– Remélem, hogy így van, öreg barátom. Csak… nem ugyanazt érzem. Valami megváltozott bennem.
– Ugyan már. Fáradt és zavarodott vagy, ami nem is csoda mindazok után, amiken keresztül mentél. Pihend ki magad.
Rolc kiment a barlangból. Nobundo visszafeküdt és lehunyta a szemeit…
Kiáltások. A nők hisztérikus könyörgései.
Nobundo vigaszt talált a szavakban, ahogyan lassan átjutott Zangarmarsh erdejének kolosszális méretű gombáin, amelynek spórái zölden és vörösen izzottak a kora reggeli ködben. Áthaladt a nyikorgó fából készült hídon, amely a sekély vízű mocsaras vidéken nyúlott át. Pár pillanattal később útjának céljánál találta magát, egy akkora világító gomba lábánál, amely mellett eltörpült minden más. Ennek a gombának a kalapjánál várt rá a draenei település. Telredor.
Wow lore fordítások 