Azerothi Históriák – Ulduar titkai, a Titán Őrzők

Évezredeken át Ulduar a halandóktól nem háborítva, távol feküdt azok gondjaiktól és küzdelmeiktől. Még amióta újra felfedezték, azóta is sokat gondokodnak azok, hogy mi lehetett az építmény eredeti rendeltetése. Néhányan egy városnak gondolták, amelyet azért építettek, hogy alkotói dicsőségét harsogja; néhányan azt gondolták, hogy olyan csarnok, amely megszámlálhatatlan kincset hordoz magában, talán maguktól a Titánoktól származó ereklyéket. De ezek a találgatások mind tévesek.  Ulduar kapui mögött nem fekszik semmilyen város, semmilyen kincsekkel teli csarnok, nem rejti a végső választ a Titánok rejtélyére. Mindaz, ami azokra vár, akik be merik tenni a lábokat Ulduarba, csak szörnyűség, amelyet még a Titánok sem tudtak, nem akartak elpusztítani, egy olyan gonosz, amelyet itt… őriznek.

 Az ősi Ulduar alatt a halál Ősi Istene fekszik és suttog… Óvatosan lépj be, vagy börtöne lesz sírhelyed.

Azerothi Históriák – Élőholttá válni

A Lich King és seregének létrejötte

Az első élőholtak az Első Háború során jelentek meg és a Horda necrolyte-jai által mozgatott csontvázakakat jelentették. Később megjelentek az első halállovagok (death knights) is, majd a Második Háború során aztán a Szövetségben is több mágust is vonzott a nekromancia, köztük a legismertebb Kel’Thuzad.

Jelenleg Azerothon élőholtaknak elsősorban a Scourge tagjait tekintik. Kil’jaeden volt az, aki úgy gondolta, hogy Azeroth népével szemben egy tudatlan, a Lángoló Légió (Burning Legion) akaratához kötött, a halált sem akadálynak tekintő sereget kellene létrehozni, amelyet egy általa mozgatott bábu, a Lich King fog irányítani. A Lich King, vagyis Lidérckirály szerepét pedig Ner’zhul számára választotta büntetésül, akinek lelkét testének teljes megkínzása és elpusztítása után egy jégtömbbe zárta. Ezzel Ner’zhul, a sámán megszűnt létezni, és helyette az óriási erővel felruházott Lich King jött létre.

A Lich King aztán az Élőholt Járvánnyal (Undead Plague) elkezdte létrehozni hatalmas seregét, amelyet a saját tudata irányított. A Scourge feladata a terror és a pusztítás elhozatala volt Azeroth lakói számára, amely Lordaeronban szinte teljes egészében megvalósult, ezzel készítve elő a Lángoló Légió visszajöttét.

Vol’jin, a Horda Hadfőnöke – 2. rész

Tőr a sötétben

Bár Vol’jin elfogadta Thrall döntését, hogy Garrosh-nak adta a Hadfőnöki címet, miután ő távozott a Horda éléről, ezzel soha nem tudott egyetérteni. Azonban Vol’jin továbbra is hűséges volt a Hordához, amely megmentette népét, ezért maradt és nem lázadt fel Garrosh ellen. Csupán egy négyszemközti beszélgetésen fejtette ki véleményét vele kapcsolatban:

– Nem vagy az én Haduram. Nem érdemelted ki a tiszteletemet, és nem fogom végignézni, ahogy elpusztítod a Hordát a háború iránti éhségedben.
– És mégis mit gondolsz, mit fogsz tenni ezzel kapcsolatban? A fenyegetéseid csak üres szavak. Menj, és merülj el a nyomorban népeddel együtt; nem fogom tovább tűrni az ocsmány képedet az én tróntermemben.
– Pontosan tudom, hogy mit fogok tenni, Hellscream fia. Figyelni fogok és várni, amíg a néped szép lassan ráébred az alkalmatlanságodra. Nevetni fogok, amikor annyira megvetnek majd téged, mint azt én teszem. Úgy fogsz uralkodni, hogy folyamatosan a hátad mögé lesel és félni fogsz az árnyékoktól, mert amikor eljön az idő, és a véred szép lassan kiszárad, pontosan tudni fogod, hogy ki lőtte azt a nyílvesszőt a szívedbe.
– Megpecsételted a sorsod, troll – mondta Garrosh és Vol’jin felé köpött.
– És te is a tiédet, “Hadúr” – felelte a troll.

Vol’jin, a Horda Hadfőnöke – 1. rész

Egy igazán jó vezető valószínűleg népe érdekeit tartja elsősorban szem előtt, azt, hogy népe élhessen, biztonságban lehessen és gyarapodhasson. Ha kell, ezért szembeszáll gyerekkori jóbarátjával, saját fajtájával, és ha úgy látja, akkor saját Hadfőnökével is. Ha kell, szövetkezik azokkal, akiket ellenségeiként kellene számon tartania. Mert elsősorban népéhez, az általa választott néphez hűséges és kizárólag nekik tartozik elszámolással tetteit illetően. Valószínűleg ezek miatt a tulajdonságai miatt lett Vol’jin az Új Horda első választott Hadfőnöke, akit még a Szövetség is tisztel. Ismerkedjünk meg hát a legkisebb troll törzs vezetőjével, Vol’jinnal!

Well of Eternity – Az Örökkévalóság Kútja 2. rész

Az ötödik és hatodik üvegcse

Amikor Illidant kiszabadította börtönéből Tyrande Whisperwind (Suttogószél Tyrande), az éjelf magához vette a megmaradt három üvegcsét. Ezután Illidan a kalandjai során két új szövetségest szerzett magának: a nagákat Lady Vashj vezetésével, illetve Kael’thas Sunstridert és az őt követő vérelfeket (blood elf). Velük együtt távozott Outlandre, hogy új otthont keressen magának. Itt Illidan felvette az Outland Ura (Lord of Outland) címet, miközben Lady Vashj és nagái Zangarmarshban telepedtek le, míg Kael’thas továbbra is igyekezett megoldást találni népe mágia-függőségének csillapítására, melynek során megrohamozták és elfoglalták a draeneiek dimenziós hajóját, a Tempest Keepet, illetve új szövetségest szerzett magának Kil’jaeden személyében.

Illidan a két szövetségesét fontos ajándékkal jutalmazta meg: mind Lady Vashjnak, mind Kael’thasnak adott egy-egy üvegcsével az eredeti Örökkévalóság Kútjának vizéből. Még mielőtt azonban Illidan két szövetségese felhasználhatta volna az üvegcsék tartalmát, a bronz sárkányok vezette Scale of the Sands kalandorokat bízott meg azzal, hogy visszaszerezzék azokat. Ennek a kalandorok eleget is tettek, így mindkét üvegcse Soridormihoz, Nozdormu első társához került, aki azok tartalmát részben arra használta fel, hogy a Caverns of Time-ban, vagyis az Idő Üregeiben a kalandorok eljuthassanak a Hyjal hegyi csatához.

Azerothi Históriák – Álmot ígér ez a hajnal

„Mindig a hajnal előtti óra a legsötétebb. De a hajnal eljön… és a nap felkel. Az egyensúly is  visszaáll oda, ahova kell.” /Aponi Brightmane/

Volt egy álom. Álom egy völgyről, aranyló bimbókkal és a béke reményével telítve. Az álom hívogató és vonzó volt. Mint egy hívás a messzi, ismeretlen távolból. És miután Vérpatás Baine, a taurenek törzsfőnöke is álmodott a völgyről, úgy döntött, hogy az álom után küldi azokat, akiket hív. Ők lettek a Hajnalűző törzs (Dawnchaser tribe), és vezetőjükké Baine Napjáró Dezcot (Dezco Sunwalker) nevezte ki. A törzs tagja volt Dezco felesége, Leza is, aki terhesen is vállalta az ismeretlenbe vezető utat, mivel az ő megérzései voltak a legerősebbek atekintetben, hogy merre is visz az álom.

Azerothi Históriák – A Nap, amelyen Halálszárny megjelent

Sivárföldén (Badlands) is áthaladt Halálszárny (Deathwing), amikor a Deepholme-ból feltörve végiperzselte Azeroth felszínét. Az itt állomásozó Hordások a pusztítás után felépítették Új Kargathot (New Kargath). Hősünk is éppen itt járt körülnézni, hogy mindenki megvan-e, amikor egy ifjú vérelf hölgy szólította meg. A hölgy előadta, hogy bár tudja, hogy itt Sivárföldén sok furcsa szerzet megfordul, azért ő most mégiscsak aggódik. Új Kargathban találkozott egymással három úriember, akiknek sajnos nem tudja nevét… talán az egyiküket, egy törpöt, Theldurinnak hívtak. Ez a három úriember felszerelkeztek jó pár napra való sörrel, és dél felé indultak a Világtörő Sebhelye (Scar of the Worldbreaker) felé, azóta senki nem hallott róluk semmit.

Azerothi Históriák – A Napkút tombolása

Napkútnak hívták…
Az elmondhatatlan erő megszentelt forrása népünk minden porcikáját átjárta. Fényének melegében fürödtünk…. amíg a halál árnyéka ránk nem vetült.

Csak a Napkút elpusztítása után jöttünk rá, hogy mennyire függői lettünk mágiájának, mennyire szükségünk van rá, hogy táplálkozzunk belőle! A pusztulásunk utáni ébredéskor elneveztem népünket „sin’dorei-nek” – vérelfeknek. A népem hozzám fordult válaszokért. Gyógyulást ígértem nekik. Különös módon a démon Illidanban találtunk megváltást. Illidan az arcane erő új forrásait ajánlotta fel, ezért csatlakoztam hozzá a Külső Földeken (Outlnad) – megfogadva, hogy egy nap visszatérek és dicsőségre vezetem a népünket!
De Illidan listája rövid életű volt. Egyre türelmetlenebb lettem. Titokban, ami energiát csak tudtam, azt összegyűjtöttem. Egy pillanatig megérezhettem az IGAZI erőt… mielőtt elvették volna tőlem!
De… nincs veszve minden. A Napkút lényege fennmaradt, és védelmezői igyekeznek titokban tartani. Most visszatérek, tudva, hogy áldozatokat kell hozni, mielőtt visszaszereznénk a születésünktől megillető jogot. Egy új szövetséget kötöttem. Hamarosan a Napkút áldott sugarai ismét felragyognak és bevezetik erre a világra azt… aki ezt mind elhozta nekünk.

A Fejnélküli Lovas története

Készüljetek, a harangok megkondultak!
Óvjátok a gyengéket, véneket és ifjakat!
Mind fizet, ki a véghez jön – KIÁLTS a kegyelemért!
A végítélet napja jön!

Hallow’s End alkalmával a Fejnélküli Lovas (Headless Horseman) megjelenik, és ahol feltűnik, lángba borulnak az épületek. Azeroth hősei közül senki sem tudja, hogy ki ő és mit akar, csupán az árvaházak beöltözött vezetői mondanak róla néhány mondatot:

A Fejnélküli Lovas valaha az Ezüst Kéz (Silver Hand) lovagja volt, egy hős bajtárs paladinjai között, de elátkozták. A Skarlát Kolostor (Scarlet Monastery) megőrjítette, és most azt hiszi, hogy ő él és mi vagyunk a halottak. Mostanra a szenvedélye már nem szolgálja a Fényt. Mindenszentek Éjszakájának eljöttén komorságot és tüzet terjeszt Azeroth falvaiban.

Aztán napvilágra került a Fejnélküli Lovas tragikus története. Egy olyan emberé, aki hitt a Fényben, aki hűen szolgálta azt, védte és óvta családját és népét, ám egy tragikus korban ő maga is tragédia áldozatává vált. Sir Thomas Thomsonnak hívták.

Azerothi Históriák – A Hercegnő "megmentése"

Bevezető

Az a vidék, ahol ma a Feketeszikla-hegység (Blackrock Mountains) és Perzselő Szurdok (Searing Gorge) fekszik, valaha a Vörösgerinc-hegység (Redridge Mountains) északi része volt, ám Thaurissan, a Sötétvas törpök (Dark Iron dwarves) ura a Három Pöröly Háborújában (War of the Three Hammers) megidézte Ragnarost, a Tűzurat, és a ceremónia nyomán egy hatalmas vulkán emelkedett a táj fölé… ez a vulkán a ma Feketeszikla-hegységként ismert hatalmas hegy. A robbanás során a környék brutális változásokon ment keresztül. Kialakult a vulkán mellett Perzselő Szurdok vidéke is, és a Ragnaros által rabszolgává tett Sötétvas törpök buzgó ásatásokba kezdtek, így a föld alatt kialakult Feketeszikla Orom (Blackrock Spire) hatalmas tárnája. Feketeszikla Orom a talajszint feletti tárnákat jelenti, amik a vulkán krátere körül húzódnak, míg a föld alatti, nagyrészt láva borította részeket Feketeszikla Mélységként (Blackrock Depths) ismerjük.
Az Első Háború alatt a hegységet elfoglalták a Draenorról átözönlő orkok Feketekéz fia, Rend (Rend Blackhand) vezetésével, majd megállapodást kötöttek a Fekete Sárkánynemzetség aktuális vezetőjével, Nefariannal. A Második Háború alatt Feketeszikla Orom volt az ork erők főhadiszállása, és a háború, valamint Azeroth egyik legvadabb csatája itt zajlott le.