Interbellum 3. rész – Outlandet uralni

A színpad készen áll. A száműzöttek megérkeztek Draenor elátkozott maradványaira, amelyek egykor az orkok és a draenei menekültek otthona volt. A bolygó szétszakadt és szétvált, miután Ner’zhul megkísérelte elvezetni az orkokat haldokló világukról, a darabokat pedig a Twisting Nether húzta magához, miután Ner’zhul portáljai annak felszínére nyíltak. A Twisting Netherben lebegő Outland lett ennek az elpusztult bolygónak a maradvénya. Egy olyan világ, ahol a természet törvényei nem mindig érvényesülnek, ami olyan, mint egy túlérett gyümölcs, amely csak arra vár, hogy leszakítsák.

Végül Maghteridon volt az, aki leszakította. A pit lordok sorrendjében a 2. volt, csupán mestere, Mannoroth előzte meg, és őt választotta ki a Burning Legion arra, hogy meghódítsa ezt a világot, amely annyira egyedi volt azok között a világok között, amelyet ez a démoni sereg korábban elfoglalt és elpusztított. Mivel Ner’zhul portáljai továbbra is működtek, Outland egyfajta összekötő hely lett, ahol a Légió egész seregeket tudott felállítani akarata szerint, és könnyedén indulhatott velük más világok meghódítására. Outland megtartása ezért stratégiai jelentőséggel bírt a Légió számára, és semmiképpen nem akarták veszni hagyni.

A körülmények azonban ahhoz vezettek, hogy pontosan ez történt.

Interbellum 2. rész – A vérelfek útja Outlandre

Silvermoon nemes elfeinek (high elves) tragédiáját semmi sem mutatja be jobban, mint a Sunstrider -ház utolsó tagjának, Kael’thasnak a személyes tragédiája. Silvermoon vérelfeinek (blood elf) megjelenése a Sin’doreiek első hercegének, Kael’thasnak a története. Régi szövetségesei elárulták, régi barátai elfeledték, megtört és a pusztulás szélén állt. Kael’thas Sunstrider azt tette, amit úgy hitt, meg kell tennie azért, hogy megmentse népét.

Ha csak a Burning Crusade-ben találkoztál először Kael’thas-szal, akkor egyáltalán nem ismerheted. Csak egy megszegett ígéretektől megfáradt embert ismersz, akit elcsábítottak a Lángoló Légió (Burning Legion) legnagyobb manipulátorának hazugságai. Akkor nem találkozhattál a fiatalemberrel, akit mindenétől megfosztottak – az apjától, a városától, népének többségétől, még annak a szerelemnek a törékeny lehetőségétől is, amiben még ő maga sem hitt – és hirtelen egy olyan háborúban találta magát, amelyben nem volt lehetősége harcolni, csupán végignézni, ahogy a népét ágyútölteléknek használják azok a gyűlöletes fanatikusok, akik elvileg a szövetségesei.

Az első részben megtudtuk, hogy mi volt Kael’thas szerepe abban, hogy meghiúsították Illidan kísérletét, hogy elpusztítsa a Lich Kinget. Ebben a részben megnézzük, hogy hogyan váltak a sin’doreiek az Alliance szövetségeseiből a Horda tagjaivá. Egyetlen megkeseredett, dühös és alattomos embernek sikerült szétszakítania az egykori nemes elfek és az emberek közötti amúgy is vékony kapcsolatot. Ezt az embert Garithosnak hívták és neki köszönhetjük ennek a szövetségnek a felbomlását.

Interbellum 1. rész – A nagák megjelenése és Illidan távozása

Többen kértétek, hogy legyenek összefoglaló írások a Warcraft eseményeiről, hogy átláthassatok egy-egy nagyobb eseményt. A következő rövid sorozat a Wow-Insider cikkei alapján készült, és a Harmadik Háború, illetve a World of Warcraft játék közötti időt, négy évet öleli fel, vagyis azt, hogy a Hyjal hegyen a Burning Legiont legyőző egységes halandó sereg hogyan kezdett el lassanként felbomlani, hogy kialakuljon a WoW kezdetén megismert állapot. Ezt az időszakot Interbellumnak, vagyis két háború közti időszaknak nevezhetjük.

Loreturizmus – Silvermoon

Quel’Thalast és annak fővárosát őseink, a kaldoreiektől egykor száműzött Highborne-ok, vagyis Nemesenszületettek alapították. Elhagyva szülőföldjüket, sokáig vándoroltak, míg megfelelő helyet találtak új otthonuknak.  A hosszú vándorlás során, ami alatt nem kerültek kapcsolatba az arcane-nal, a mágiaelvonás tünetei jelentkeztek rajtuk. Kisebbek, sápadtabbak és vékonyabbak lettek, és hamarosan quel’doreieknek, vagy más néven high elfeknek, nemes elfeknek kezdték el őket hívni.

Végül megtalálták a tökéletes helyet új otthonuknak: egy tőlünk északra fekvő szigetet, Quel’danast választotta ki a száműzöttek vezetője, Dath’remar Sunstrider. A hely Azeroth mágiavonalai, a ley vonalak mentén fekszik és ideális volt arra, hogy az Illidan Stormrage-től kapott üvegcse tartalmából, amely az eredeti Well of Eternity vizét tartalmazta, új arcane energia forrást hozzanak létre. Ezt a mágia-forrást, amelyet népünk legkiválóbb varázshasználói alakítottak ki, Sunwellnek nevezték el. A Sunwell tövében pedig őseink felépítették a legcsodálatosabb várost az örök tavasz erdejében, Silvermoont.

Azerothi Históriák – A Napkút tombolása

Napkútnak hívták…
Az elmondhatatlan erő megszentelt forrása népünk minden porcikáját átjárta. Fényének melegében fürödtünk…. amíg a halál árnyéka ránk nem vetült.

Csak a Napkút elpusztítása után jöttünk rá, hogy mennyire függői lettünk mágiájának, mennyire szükségünk van rá, hogy táplálkozzunk belőle! A pusztulásunk utáni ébredéskor elneveztem népünket „sin’dorei-nek” – vérelfeknek. A népem hozzám fordult válaszokért. Gyógyulást ígértem nekik. Különös módon a démon Illidanban találtunk megváltást. Illidan az arcane erő új forrásait ajánlotta fel, ezért csatlakoztam hozzá a Külső Földeken (Outlnad) – megfogadva, hogy egy nap visszatérek és dicsőségre vezetem a népünket!
De Illidan listája rövid életű volt. Egyre türelmetlenebb lettem. Titokban, ami energiát csak tudtam, azt összegyűjtöttem. Egy pillanatig megérezhettem az IGAZI erőt… mielőtt elvették volna tőlem!
De… nincs veszve minden. A Napkút lényege fennmaradt, és védelmezői igyekeznek titokban tartani. Most visszatérek, tudva, hogy áldozatokat kell hozni, mielőtt visszaszereznénk a születésünktől megillető jogot. Egy új szövetséget kötöttem. Hamarosan a Napkút áldott sugarai ismét felragyognak és bevezetik erre a világra azt… aki ezt mind elhozta nekünk.

Lor’themar Theron – A Nap árnyékában 5. rész

Lor’themar megfordult, hogy távozzon, amikor undorodva észrevette, hogy Napfosztó Aethas is megjelent valamikor a találkozó során. Bosszantotta, hogy a mágus olyan erőtlennek láthatta a Banshee királynővel szemben, de kevés ereje volt hozzá, hogy büszkének mutatkozzon. Hábr még mindig kába volt, az agya már a szükséges teendőket vette számba. Ismerte a háború menetét. Halduron majd összehívja Parázslónap kapitányt és Hajnalfutó tábornokot. Rommath majd értesíti a varázslókat, valamint a Vérlovagokat is képviselhetné, amíg szólnak Liadrinnak. Arra gondolt, miközben a szemével ismét a háttérben meghúzódó főmágust kerestee, hogy még Aethasnak is esélye nyílik bizonyítani. Lor’themar úgy sétált az előcsarnokban, mintha egy álomban járna.

– Lor’themar!

A kormányzó megállt és a beszélő felé fordult, miközben igyekezett fegyelmezni az arcát, hogy készségesnek és érdeklődőnek tűnjön. Valójában teljesen kimerült volt. Semmi mást nem akart, mint visszatérni az asztalához és egyedül lenni, hogy elfoglalhassa magát a szükséges, de esztelen feladatokkal és elfelejthesse egy időre, hogy mi történt itt az előbb és az mit jelent.

Lor’themar Theron – A Nap árnyékában 4. rész

Amikor pár órával később kiértek a Thalasi Átjáróból, esni kezdett a hó. Átkeltek a kapukon, amelyek Quel’Thalas déli határát jelezték. A boltívek arany és fehér színben tűntek fel felettük, és úgy ugrottak elő a sziklákból, mint egy márvány- és borostyánszínű szivárvány a föld felett. Arthas persze ezt is letartolta, mint minden mást Quel’Thalasban. A Falka sötét zászlói még mindig a bástyák tetején lobogtak, habár a hegyi szelek már annyira megtépázták őket, hogy nem voltak többek baljós szalagoknál. Egyetlen elf sem próbálta soha eltávolítani a zászlókat, és Lor’themar sem most kívánta ezt megtenni. A rongyok himbálóztak a hóviharban, úgy csattanva és pattogva a fejük felett, mint ahogy tölgyfaágak reccsennek egy jégtáblán.

– Lord Theron – szólította meg az egyik kísérője – nincs rajtad a köpenyed. Bölcsebb lenne ilyen időben, ha viselnéd.

Lor’themar a némaságával válaszolt csak. Nem tudta elképzelni, hogy jobban fázhatna, mint ahogyan most érzi. A hópelyhek a hideg tűhegyeiként hullottak az arcába és csupasszá dörzsölték a bőrét.

 

Lor’themar Theron – A Nap árnyékában 3. rész

Egyedül ült irodájának ablakánál, ahol ezekben a napokban több időt töltött, mint a saját otthonában, és a délutáni szóváltást elvenítette fel magában. Szórakozottan a függöny egyik hosszú szárát morzsolgatta az ujjai között, és az Orom kertjeire bámult, miközben Aethas eltökélt hangját hallotta a fejében. Vannak, akik Dalaranba fognak menni, akár akarod, akár nem. Lor’themar nem tudta tagadni ennek igazságát, de magában Rommath lenézésével értett egyet. Hogyan bizhatna meg Aethasban, hogy lelkiismeretesen fogja képviselni Quel’Thalast, amikor már Kirin Tor köpenyébe burkolózik és az ő pecsétjüket használja levelei felett? Aethas elköteleződött volt ehhez a Nexus háborúhoz, ez világos volt. Hány elfet tudna meggyőzni, hogy kövesék őt? És meddig kell neki mint kormányzónak megvédenie a népét, amikor ilyen homályos területre taszítják őket?

A ruha megfeszült és rojtosodni kezdett Lor’themar durva szorítása alatt. Ha észre is vette, éppen alkalmas hasonlatnak találta volna a saját meggyőződésének állapotához ezekben a napokban.

Lor’themar Theron – A Nap árnyékában 2. rész

– Értem – felelte Lor’themar és visszaült székébe. Hét éve mással sem nézett szembe, csak halállal. Aethas szavai nem hatották meg különösebben.

– A Kirin Tor szembeszáll vele – tette hozzá Aethas.

– Természetesen – válaszolta Lor’themar.

– Szeretném hivatalossá tenni együttműködésünket a Kirin Torral – jelentette ki határozottan Aethas. – A Kirin Tor számos tagja nemcsak megfontolt döntésnek, hanem elengedhetetlennek tartaná, hogy Quel’Thalas és az Ibolya Citadella mágusai ismét egymás oldalán küzdjenek, ahogy ezt tettük sok éven keresztül a múltban.

– Nem.

Lor’themar Theron – A Nap árnyékában 1. rész

Sarah Pine novellája, aki a Garroshról szóló történetet is írta. A Lor’themarról szóló novellájával megnyerte a Blizzard kreatív írói pályázatát.
Az eredeti itt található: http://www.wow.gamepedia.org/In_the_Shadow_of_the_Sun

Lor’themar az asztalán fekvő levélre bámult. A boríték feltört pecsétje furcsán villant meg, mintha valahogy visszatükrözte volna a tekintetét a sötétlila viasz. Sóhajtott és ismét felemelte a tekercset, ezúttal átugorva a nevetséges bevezetőt és a hízelgésnek szánt szavakat. A második oldalon volt finoman elrejtve a rengeteg kacifántos mondat között, hogy Napfosztó Aethas bejelenti látogatását.

Csak úgy közömbösen volt odavetve, de Lor’themarnak immár hétéves gyakorlata volt az ilyen szövegekben, és elég jól részeire tudta szedni az ilyesfajta politikai beszédet. Halduront nem hatotta meg.

– Még egy kérés sincsen – mondta homlokráncolva régi barátja és kollégája. – Csak úgy döntött, hogy felbukkan, ugye?