Vol’jin, a Horda Hadfőnöke – 2. rész

Tőr a sötétben

Bár Vol’jin elfogadta Thrall döntését, hogy Garrosh-nak adta a Hadfőnöki címet, miután ő távozott a Horda éléről, ezzel soha nem tudott egyetérteni. Azonban Vol’jin továbbra is hűséges volt a Hordához, amely megmentette népét, ezért maradt és nem lázadt fel Garrosh ellen. Csupán egy négyszemközti beszélgetésen fejtette ki véleményét vele kapcsolatban:

– Nem vagy az én Haduram. Nem érdemelted ki a tiszteletemet, és nem fogom végignézni, ahogy elpusztítod a Hordát a háború iránti éhségedben.
– És mégis mit gondolsz, mit fogsz tenni ezzel kapcsolatban? A fenyegetéseid csak üres szavak. Menj, és merülj el a nyomorban népeddel együtt; nem fogom tovább tűrni az ocsmány képedet az én tróntermemben.
– Pontosan tudom, hogy mit fogok tenni, Hellscream fia. Figyelni fogok és várni, amíg a néped szép lassan ráébred az alkalmatlanságodra. Nevetni fogok, amikor annyira megvetnek majd téged, mint azt én teszem. Úgy fogsz uralkodni, hogy folyamatosan a hátad mögé lesel és félni fogsz az árnyékoktól, mert amikor eljön az idő, és a véred szép lassan kiszárad, pontosan tudni fogod, hogy ki lőtte azt a nyílvesszőt a szívedbe.
– Megpecsételted a sorsod, troll – mondta Garrosh és Vol’jin felé köpött.
– És te is a tiédet, “Hadúr” – felelte a troll.

Vol’jin, a Horda Hadfőnöke – 1. rész

Egy igazán jó vezető valószínűleg népe érdekeit tartja elsősorban szem előtt, azt, hogy népe élhessen, biztonságban lehessen és gyarapodhasson. Ha kell, ezért szembeszáll gyerekkori jóbarátjával, saját fajtájával, és ha úgy látja, akkor saját Hadfőnökével is. Ha kell, szövetkezik azokkal, akiket ellenségeiként kellene számon tartania. Mert elsősorban népéhez, az általa választott néphez hűséges és kizárólag nekik tartozik elszámolással tetteit illetően. Valószínűleg ezek miatt a tulajdonságai miatt lett Vol’jin az Új Horda első választott Hadfőnöke, akit még a Szövetség is tisztel. Ismerkedjünk meg hát a legkisebb troll törzs vezetőjével, Vol’jinnal!

A Felhősikló Rendjének (Order of the Cloud Serpent) megalakulása

A Pandaren Birodalom megalakulása után a Zandalari Háborúk alatt egy Jiang nevezetű fiatal lány sétált keresztül az Arborétumon, amikor meghallott egy zajt. Egy kis sebesült felhősikló feküdt előtte a földön, közel a halálához. Jiang egy anya gyengédségével emelte karjaiba a kicsiny lényt és gondjaiba vette. Lo-nak nevezte el, és hamar barátok lettek.

Ezen aztán sokat siránkoztak az egyszerű emberek. A felhősiklóktól ugyanis rettegtek, mint a szörnyetegektől és a vadállatoktól, mivel veszélyesnek és ravasznak tartották őket. A falubeliek kerülni kezdték Jiangot, és könyörögtek neki, hogy szabaduljon meg Lo-tól, még mielőtt olyan nagy lesz, hogy bántaná őt.

Egy nap a Zandalari hadsereg egészen a Jáde Rengetegig behatolt délen. Ezek a trollok, mint a tenger felől jövő szörnyetegek ismét megtámadták Pandariát. Jiang is fegyveret öltött, és a partokon védte a népét.

Az egyik ilyen harc során Jiang majdnem elesett egy troll lándzsa által. De amikor a fegyver márcsak pár centire volt a szívétől, Lo érkezett, hogy megmentse. A még mindig csak fele nagyságú sikló lecsapott, és darabokra tépte a trollt. Aztán felszedte a megsebesült Jiangot, és elrepült vele messze a csatától egy biztonságos helyre.

Amikor már jobban volt, Jiang megkereste Pandaria védelmének vezetőit, akik olyan nagyszerű monk harcosok voltak, akik a trolloktól és más veszélyektől mentették már meg e földet. Jiang megpróbálta elmagyarázni nekik, hogy hogyan segíthetnének a felhősiklók, hogy hogyan mentette meg őt Lo, és hogy hogyan tudnák megfordítani a háború kimenetelét.

De szavai süket fülekre találtak. A monkok el voltak telve saját bölcsességükkel, és úgy kívánták folytatni Pandaria védelmét, ahogyan ők jónak látták.

Azonban Jiang nem adta fel. Ez az elutasítás csak még jobban szította eltökéltségét.

Pár nappal később a Zandalarik már előre is törtek a tengerpartról. A pandaren bajnokok a Hajnali Virágzáshoz közeli hatalmas hídon védekeztek. Próbálták visszaszorítani a trollokat, de vesztésre álltak. A Zandalarik rengetegen voltak, és denevér-lovasaik úgy harcoltak, ahogyan a pandarenek képtelenek voltak. A győzelem minden reménye elúszni látszott.

És ekkor milyen látvány tárult a néző szemébe? Jiang barátja, Lo hátán lovagolt!

A két jóbarát lecsapott, leszakítva a Zandalarikat a hídról és letaszítva lovasaikat a denevéreikről. Senki se tudott útjába állni eme két barát haragjának.

A háborút még így is hónapokba tartott megnyerni, de ez volt a fordulópont. Hamarosan Jiang elkezdett más pandareneket is megtanítani arra, hogy hogyan lovagoljanak hozzá hasonlóan egy felhősikló hátán.

Jiang és Lo hősök lettek! Attól a naptól kezdve, a felhősikló a remény jelképe lett a pandaren nép számára, és megalakult a Felhősikló Rendje. A mai napig védelmezik és óvják a Jáde Rengeteget.

A sötét szívű Moguk

Ma is kegyetlen, félelmet keltő, intelligens nép a Moguk.

Eredetileg vad barbárok voltak, azonban rábukkantak az Örök Virágzás Völgyében (Vale of Eternal Blossom) lévő mágikus vizekre, amelyek a jinyukhoz hasonlóan őket is átformálták egy sokkal erősebb és intelligensebb fajjá.

 A moguk első császára, Lei Shen volt az, aki először fogta össze a különböző mogu törzseket akként, hogy riválisait egyesével legyőzte és megölte. A legenda szerint ebben egy rejtélyes ereklye is a segítségére volt, amely valószínűleg egy Titán tárgy lehetett. Ennek a Titán tárgynak az őrzésére építette meg Lei Shen a Mogu’shan Pancéltermeket (Mogu’shan Vaults), a környező épületeket pedig a Mogu Birodalmat dicsőítő egyfajta szentélyekké alakította át. Lei Shen, akit a Villámkirály (Thunder King) néven is ismertek, egy félelem-elvű birodalmat hozott létre, és ő alkotta meg a moguk első írott törvénykönyvét. Az első szabály az volt, hogy a zendülést, a lázadást és a felkelést nyilvános kibelezéssel büntette.