Vol’jin, a Horda Hadfőnöke – 2. rész

Tőr a sötétben

Bár Vol’jin elfogadta Thrall döntését, hogy Garrosh-nak adta a Hadfőnöki címet, miután ő távozott a Horda éléről, ezzel soha nem tudott egyetérteni. Azonban Vol’jin továbbra is hűséges volt a Hordához, amely megmentette népét, ezért maradt és nem lázadt fel Garrosh ellen. Csupán egy négyszemközti beszélgetésen fejtette ki véleményét vele kapcsolatban:

– Nem vagy az én Haduram. Nem érdemelted ki a tiszteletemet, és nem fogom végignézni, ahogy elpusztítod a Hordát a háború iránti éhségedben.
– És mégis mit gondolsz, mit fogsz tenni ezzel kapcsolatban? A fenyegetéseid csak üres szavak. Menj, és merülj el a nyomorban népeddel együtt; nem fogom tovább tűrni az ocsmány képedet az én tróntermemben.
– Pontosan tudom, hogy mit fogok tenni, Hellscream fia. Figyelni fogok és várni, amíg a néped szép lassan ráébred az alkalmatlanságodra. Nevetni fogok, amikor annyira megvetnek majd téged, mint azt én teszem. Úgy fogsz uralkodni, hogy folyamatosan a hátad mögé lesel és félni fogsz az árnyékoktól, mert amikor eljön az idő, és a véred szép lassan kiszárad, pontosan tudni fogod, hogy ki lőtte azt a nyílvesszőt a szívedbe.
– Megpecsételted a sorsod, troll – mondta Garrosh és Vol’jin felé köpött.
– És te is a tiédet, “Hadúr” – felelte a troll.

Loreturizmus – Silvermoon

Quel’Thalast és annak fővárosát őseink, a kaldoreiektől egykor száműzött Highborne-ok, vagyis Nemesenszületettek alapították. Elhagyva szülőföldjüket, sokáig vándoroltak, míg megfelelő helyet találtak új otthonuknak.  A hosszú vándorlás során, ami alatt nem kerültek kapcsolatba az arcane-nal, a mágiaelvonás tünetei jelentkeztek rajtuk. Kisebbek, sápadtabbak és vékonyabbak lettek, és hamarosan quel’doreieknek, vagy más néven high elfeknek, nemes elfeknek kezdték el őket hívni.

Végül megtalálták a tökéletes helyet új otthonuknak: egy tőlünk északra fekvő szigetet, Quel’danast választotta ki a száműzöttek vezetője, Dath’remar Sunstrider. A hely Azeroth mágiavonalai, a ley vonalak mentén fekszik és ideális volt arra, hogy az Illidan Stormrage-től kapott üvegcse tartalmából, amely az eredeti Well of Eternity vizét tartalmazta, új arcane energia forrást hozzanak létre. Ezt a mágia-forrást, amelyet népünk legkiválóbb varázshasználói alakítottak ki, Sunwellnek nevezték el. A Sunwell tövében pedig őseink felépítették a legcsodálatosabb várost az örök tavasz erdejében, Silvermoont.

Lor’themar Theron – A Nap árnyékában 5. rész

Lor’themar megfordult, hogy távozzon, amikor undorodva észrevette, hogy Napfosztó Aethas is megjelent valamikor a találkozó során. Bosszantotta, hogy a mágus olyan erőtlennek láthatta a Banshee királynővel szemben, de kevés ereje volt hozzá, hogy büszkének mutatkozzon. Hábr még mindig kába volt, az agya már a szükséges teendőket vette számba. Ismerte a háború menetét. Halduron majd összehívja Parázslónap kapitányt és Hajnalfutó tábornokot. Rommath majd értesíti a varázslókat, valamint a Vérlovagokat is képviselhetné, amíg szólnak Liadrinnak. Arra gondolt, miközben a szemével ismét a háttérben meghúzódó főmágust kerestee, hogy még Aethasnak is esélye nyílik bizonyítani. Lor’themar úgy sétált az előcsarnokban, mintha egy álomban járna.

– Lor’themar!

A kormányzó megállt és a beszélő felé fordult, miközben igyekezett fegyelmezni az arcát, hogy készségesnek és érdeklődőnek tűnjön. Valójában teljesen kimerült volt. Semmi mást nem akart, mint visszatérni az asztalához és egyedül lenni, hogy elfoglalhassa magát a szükséges, de esztelen feladatokkal és elfelejthesse egy időre, hogy mi történt itt az előbb és az mit jelent.

Lor’themar Theron – A Nap árnyékában 4. rész

Amikor pár órával később kiértek a Thalasi Átjáróból, esni kezdett a hó. Átkeltek a kapukon, amelyek Quel’Thalas déli határát jelezték. A boltívek arany és fehér színben tűntek fel felettük, és úgy ugrottak elő a sziklákból, mint egy márvány- és borostyánszínű szivárvány a föld felett. Arthas persze ezt is letartolta, mint minden mást Quel’Thalasban. A Falka sötét zászlói még mindig a bástyák tetején lobogtak, habár a hegyi szelek már annyira megtépázták őket, hogy nem voltak többek baljós szalagoknál. Egyetlen elf sem próbálta soha eltávolítani a zászlókat, és Lor’themar sem most kívánta ezt megtenni. A rongyok himbálóztak a hóviharban, úgy csattanva és pattogva a fejük felett, mint ahogy tölgyfaágak reccsennek egy jégtáblán.

– Lord Theron – szólította meg az egyik kísérője – nincs rajtad a köpenyed. Bölcsebb lenne ilyen időben, ha viselnéd.

Lor’themar a némaságával válaszolt csak. Nem tudta elképzelni, hogy jobban fázhatna, mint ahogyan most érzi. A hópelyhek a hideg tűhegyeiként hullottak az arcába és csupasszá dörzsölték a bőrét.

 

Lor’themar Theron – A Nap árnyékában 3. rész

Egyedül ült irodájának ablakánál, ahol ezekben a napokban több időt töltött, mint a saját otthonában, és a délutáni szóváltást elvenítette fel magában. Szórakozottan a függöny egyik hosszú szárát morzsolgatta az ujjai között, és az Orom kertjeire bámult, miközben Aethas eltökélt hangját hallotta a fejében. Vannak, akik Dalaranba fognak menni, akár akarod, akár nem. Lor’themar nem tudta tagadni ennek igazságát, de magában Rommath lenézésével értett egyet. Hogyan bizhatna meg Aethasban, hogy lelkiismeretesen fogja képviselni Quel’Thalast, amikor már Kirin Tor köpenyébe burkolózik és az ő pecsétjüket használja levelei felett? Aethas elköteleződött volt ehhez a Nexus háborúhoz, ez világos volt. Hány elfet tudna meggyőzni, hogy kövesék őt? És meddig kell neki mint kormányzónak megvédenie a népét, amikor ilyen homályos területre taszítják őket?

A ruha megfeszült és rojtosodni kezdett Lor’themar durva szorítása alatt. Ha észre is vette, éppen alkalmas hasonlatnak találta volna a saját meggyőződésének állapotához ezekben a napokban.

Lor’themar Theron – A Nap árnyékában 2. rész

– Értem – felelte Lor’themar és visszaült székébe. Hét éve mással sem nézett szembe, csak halállal. Aethas szavai nem hatották meg különösebben.

– A Kirin Tor szembeszáll vele – tette hozzá Aethas.

– Természetesen – válaszolta Lor’themar.

– Szeretném hivatalossá tenni együttműködésünket a Kirin Torral – jelentette ki határozottan Aethas. – A Kirin Tor számos tagja nemcsak megfontolt döntésnek, hanem elengedhetetlennek tartaná, hogy Quel’Thalas és az Ibolya Citadella mágusai ismét egymás oldalán küzdjenek, ahogy ezt tettük sok éven keresztül a múltban.

– Nem.

Lor’themar Theron – A Nap árnyékában 1. rész

Sarah Pine novellája, aki a Garroshról szóló történetet is írta. A Lor’themarról szóló novellájával megnyerte a Blizzard kreatív írói pályázatát.
Az eredeti itt található: http://www.wow.gamepedia.org/In_the_Shadow_of_the_Sun

Lor’themar az asztalán fekvő levélre bámult. A boríték feltört pecsétje furcsán villant meg, mintha valahogy visszatükrözte volna a tekintetét a sötétlila viasz. Sóhajtott és ismét felemelte a tekercset, ezúttal átugorva a nevetséges bevezetőt és a hízelgésnek szánt szavakat. A második oldalon volt finoman elrejtve a rengeteg kacifántos mondat között, hogy Napfosztó Aethas bejelenti látogatását.

Csak úgy közömbösen volt odavetve, de Lor’themarnak immár hétéves gyakorlata volt az ilyen szövegekben, és elég jól részeire tudta szedni az ilyesfajta politikai beszédet. Halduront nem hatotta meg.

– Még egy kérés sincsen – mondta homlokráncolva régi barátja és kollégája. – Csak úgy döntött, hogy felbukkan, ugye?