Most hogy Illidan már készen áll az újabb harcra a Lich King ellen, akkor térjünk vissza Lordaeronba, és nézzük meg, hogy pontosan mi is történt Illidan első támadása után, amely, habár Lamfurion és Maiev közbelépésének köszönhetően sikertelen volt, mégis hatalmas kárókat okozott Northrenden és a Frozen Throne-on székelő elme hatalmában.
Senki sem sejtette, de a Lich King hatalmasat kockáztatott akkor, amikor a Frostmourne-t kiszakította abból a jeges monolitból, amely a lelkét összetartó páncélt hordozta. Igaz, hogy a jég volt a börtöne, de ez tartotta össze azt a hatalmas nekromantikus erőt is, amellyel Kil’jaeden felruházta. Azzal, hogy ezt megrongálta, hatalma apránként kezdett elszivárogni. Világos, hogy ő ezt egy elfogadható árnak tartotta azért, hogy Arthas személyében egy értékes szolgára lelet. Ugyanígy világos, hogy nem láthatta előre Illidan támadását ellene Sargeras Szemével (Eye of Sargeras). Illidan félbeszakadt varázslatának sikerült beszivárognia a Scourge védelmi vonala mögé és elmondhatatlan károkat okoznia a fagyott erődben, miközben súlyosan megrongálta a Ner’zhul szellemét fogvatartó jégtömböt, amelyből úgy folyt ki a hatalom, mint nyílt sebből a vér.
Abban a sarkalatos pillanatban, amikor Kil’jaeden megújította szövetségét Illidannal, a Lich King gyengébb volt, mint valaha. Ez volt az ideális pillanat a támadásra, ezért hozta meg a fagyott lény azt a döntést, hogy visszahívja magához leghűségesebb szolgáját. Ezzel pedig egy olyan esemény-sorozatot indított el, amellyel végleg véget ért a Menethil-ház uralkodása Lordaeronban, sőt véget ért az emberek uralkodása a legnagyobb emberi királyságban.
Elérkezett a holtak ideje. Bővebben…