Interbellum 4. rész – A Holtak Királynője

Most hogy Illidan már készen áll az újabb harcra a Lich King ellen, akkor térjünk vissza Lordaeronba, és nézzük meg, hogy pontosan mi is történt Illidan első támadása után, amely, habár Lamfurion és Maiev közbelépésének köszönhetően sikertelen volt, mégis hatalmas kárókat okozott Northrenden és a Frozen Throne-on székelő elme hatalmában.

Senki sem sejtette, de a Lich King hatalmasat kockáztatott akkor, amikor a Frostmourne-t kiszakította abból a jeges monolitból, amely a lelkét összetartó páncélt hordozta. Igaz, hogy a jég volt a börtöne, de ez tartotta össze azt a hatalmas nekromantikus erőt is, amellyel Kil’jaeden felruházta. Azzal, hogy ezt megrongálta, hatalma apránként kezdett elszivárogni. Világos, hogy ő ezt egy elfogadható árnak tartotta azért, hogy Arthas személyében egy értékes szolgára lelet. Ugyanígy világos, hogy nem láthatta előre Illidan támadását ellene Sargeras Szemével (Eye of Sargeras). Illidan félbeszakadt varázslatának sikerült beszivárognia a Scourge védelmi vonala mögé és elmondhatatlan károkat okoznia a fagyott erődben, miközben súlyosan megrongálta a Ner’zhul szellemét fogvatartó jégtömböt, amelyből úgy folyt ki a hatalom, mint nyílt sebből a vér.

Abban a sarkalatos pillanatban, amikor Kil’jaeden megújította szövetségét Illidannal, a Lich King gyengébb volt, mint valaha. Ez volt az ideális pillanat a támadásra, ezért hozta meg a fagyott lény azt a döntést, hogy visszahívja magához leghűségesebb szolgáját. Ezzel pedig egy olyan esemény-sorozatot indított el, amellyel végleg véget ért a Menethil-ház uralkodása Lordaeronban, sőt véget ért az emberek uralkodása a legnagyobb emberi királyságban.

Elérkezett a holtak ideje.

WK – Az éjelfek, az Elhagyatottak és az emberek – írta Dr. ZacC

Terdrassil és Nordrassil Népe

Északon az éjelfek az Archimonde-ot elpusztító hatalmas erejű robbanásban megsérült Nordrassilt meggyógyították, de még egy-két évszázad kell a Világfának ahhoz, hogy visszanyerje korábbi dicsőségét és erejét. Felismerve azt, hogy segítségre van szükségük ahhoz, hogy életben maradjanak ebben az új világban, és hogy szembeszállhassanak a kontinenst új hazájuknak választó Horda növekvő hatalmával, ami a Kőrisvölgyben (Ashenvale) történő erdőirtásban mutatkozott meg leginkább, az éjelfek vonakodva bár, de csatlakoztak a Szövetséghez. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fiatalabb fajokkal teljes mértékű egyetértésben lennének: jó példa erre, hogy az éjelfek továbbra is ellenszenvesnek találják a Szövetség által használt technológiát, míg az emberek, gnómok és törpék az ő életmódjukat és ősi hadviselési szokásaikat tartják kissé primitívnek. Theramore és az éjelfek között megindult a kereskedelem, ezáltal a két kalimdori kultúra megosztotta egymással az ötleteit és az értékeit.

Csata az Undercityért

(Ez az írás reményeim szerint egy hosszabb sorozat első része, amely bemutatná az Orgrimmar ostromával véget érő háborút a Szövetség és a Horda között. Sokan ezt a Negyedik Háborúnak nevezik, azonban a Blizzard álláspontja szerint nem lehet annak nevezni, mivel a korábbi háborúk – bár kettőben ott is a Horda volt az ellenfél – a Burning Legion (Lángoló Légió) elleni háborúk voltak, ez viszont nem, így egyelőre a hivatalos oldalakon a Szövetség-Horda háború nevet viselik. Ennek a háborúnak voltak előzményei, és az Undercity-ért (Aljaváros) folyó csata is annak tekinthető, egyben a háború kirobbanásának pillanataként is ezt szokás megjelölni.)

Ennek a háborúnak, mint már írtam, voltak előzményei, hiszen a Hyjal hegyen vívott csata után létrejött fegyverszünet a Horda és a Szövetség között igencsak törények volt mindig is, ez azonban főleg helyi konfliktusokban nyilvánult meg. Ilyen helyi konfliktus volt az Alterac Valleyben folyó folyamatos csatározás is. Emellett azonban létrejöttek olyan szervezetek is, amelyek mindkét frakció tagjait szívesen látták maguk között, mint az Earthen Ring vagy a Cenarion Circle. És ha kellett, akkor képesek voltak közösen szembeszállni az őket fenyegető veszéllyel szemben, ahogyan azt a Shattered Sun Offensive esetén is láttuk Kael’thas Sunstriderrel és Kil’jaedennel szemben.

T&K – Az élőholtak kultúrája

Az Elhagyottak egy egészen vad zagyvalékai a különböző hiteknek és elképzeléseknek. Nincs két hasonló Elhagyott, még kevésbé, mint bármely más népnél. Már az, hogy egy népként hivatkozunk rájuk, megtévesztő, mivel sokkal inkább egy lét-állapotot jelentenek, mint egy nemzetet. Az Elhagyottak élőholt emberekből, és alkalmanként élőholt elfekből állnak.

Talán a legfontosabb eleme az Elhagyottak kultúrájának – és a kultúrájuk egyetlen általános eleme is – a halál hódolata. Minden Elhagyott tiszteli a holtakat, és elítélik azokat, akik nem így tesznek. Általában a társadalom úgy kényezteti az új Elhagyottakat, mint a gyerekeket, ugyanakkor tisztelik annyira azokat, akik elvesznek a Falka számára, hogy a legnagyobb kényelmet adják nekik, mielőtt kivonnák őket a nyomorukból. Az Elhagyottak egymással is tiszteletteljesen viselkednek, mivel erős lélek kell a feltámadáshoz, és még erősebb lélek kell ahhoz, hogy ne legyenek tudattalan élőholtak (erről majd még később). Arthas kiérdemelte a legmélyebb haragjukat azzal, hogy Lidérckirályként semmilyen tisztelet nem mutat se az élők, se a holtak iránt. Amikor az Elhagyottak létrehozzák az élőholtakat, ezt az általuk használt lélek és test tiszteletével teszik. Ugyanakkor a Lidérckirály rabszolgává teszi az élőholtakat, megfosztva őket a szabad akaratuktól.

Az élőholtak történelme

Majdhogynem sajnálom ezeket a fickókat.

Nézzétek, néhány évvel ezelőtt a már halállovag Arthas Quel’Thalas erdeibe vezette a Falkát, hogy a Napkút felhasználásával felélessze cimboráját, Kel’Thuzadot. A támadás során megölte a nemes elfek Íjász Főtábornokát, Szélfutó Sylvanast, és rikoltó szellemé változtatta. Hamarosan Quel’Thalast porig rombolták. Később Arthas kifosztotta Lordaeront, és az egész országrészt a Járványföldekké változtatta, rontást hozva a Tirisfal Tisztásokra és az Ezüstfenyő Erdőre is.

Ekkor Arthas kénytelen volt elhajózni Lordaeronról két (egymással összefüggő) ok miatt: az ereje egyre gyengült, és a Lidérckirály figyelmeztette, hogy a Fagyott Trón veszélyben van, ezért utasította Arthast, hogy jöjjön olyan gyorsan Északszirtre, amennyire élőholtan lehetséges.