Az Emerald Dream

Vajon milyen volt Azeroth, mielőtt a Titánok megérkeztek volna? Hogy nézett ki a Troll birodalom felemelkedése, az Éjelfek hajnala, vagy az Örökkévalóság Kútjának (Well of Eternity) elpusztítása előtt? Míg Azeroth legtöbb lakosának erről fogalma sincs, addig a druidáknak igen – és amikor akarják, meglátogathatják a múltnak ezt az ősi látomását. Oly módon, amit a legtöbb halandó felfogni sem képes – az Emerald Dreamnek, vagy Smaragd Álomnak nevezett éteri birodalmon keresztül.

De mi igazából az Emerald Dream? A Titánok hozták létre, de milyen célt szolgál, ha van egyáltalán célja? Talán az elkövetkező World of Warcraft: Legion kiegészítőben végre választ kaphatunk néhány kérdésre – vagy legalább arra, hogy mi is valójában az Álom.

Interbellum 1. rész – A nagák megjelenése és Illidan távozása

Többen kértétek, hogy legyenek összefoglaló írások a Warcraft eseményeiről, hogy átláthassatok egy-egy nagyobb eseményt. A következő rövid sorozat a Wow-Insider cikkei alapján készült, és a Harmadik Háború, illetve a World of Warcraft játék közötti időt, négy évet öleli fel, vagyis azt, hogy a Hyjal hegyen a Burning Legiont legyőző egységes halandó sereg hogyan kezdett el lassanként felbomlani, hogy kialakuljon a WoW kezdetén megismert állapot. Ezt az időszakot Interbellumnak, vagyis két háború közti időszaknak nevezhetjük.

Az Örökkévalóság Kútja (Well of Eternity) – 1. rész

Azeroth egy igen különleges bolygó az univerzumon belül. Tudomásunk szerint ez az egyetlen bolygó, amely ellenállt a Lángoló Légiónak (Burning Legion), illetve amely megakadályozta, hogy a vészjel elküldése után Algalon „újraindítsa” a bolygót. De vajon mi teszi Azerothot ennyire különlegessé? Vajon az itt élő népek, akik eszméletre ébredtek? Hiszen a titánok más bolygókra is rendet hoztak, más bolygókon is vannak/voltak értelemmel és akarattal rendelkező népek. Még abban sem egyedi Azeroth, hogy itt élnek Old Godok, vagyis Régi Istenek, hiszen tudjuk, hogy Outlanden is van egy Old God. De van valami, amiről eddigi tudásunk alapján feltételezzük, hogy nem nagyon található meg más bolygón: ez pedig a Well of Eternity, vagyis az Örökkévalóság Kútja.

A Kutat a titánok hozták létre, a legfrissebb tudásunk szerint akkor, miután másodszorra is Azerothra látogattak és legyőzték az Old Godokat. A kút egy izzó és csillámló energiaforrás volt, méghozzá hatalmas erejű arcane energiát tartalmazott. Ez az arcane energia viszont vonzotta magához a démonokat a Twisting Netherből. Vajon miért hoztak létre a titánok egy ilyen energia-forrást, amelyről tudták, hogy a démonokat magához fogja vonzani előbb vagy utóbb? Vajon mi célt szolgált, hogy egy ekkora hatalommal rendelkező kutat bocsátottak Azeroth népeinek rendelkezésére? Hogy mindezekről beszélhessünk, ismerjük meg tüzetesebben a Kút történetét.

Illidan, az aranyszemű fiú

Volt egyszer egy fiú, aki aranyszínű szemekkel született. A csillagok gyermekei, a kaldoreiek úgy tartották, hogy az aranyszínű szemek tulajdonosai nagyszerűséget hordoznak magukban.

A fiút Haragvihar Illidannak (Illidan Stormrage) hívták, és ikertestvérével, Malfurionnal együtt a kaldoreiek egyik legjelentősebb városában, Suramarban éltek. Mivel nem tartoztak a Nemesenszületettek (Highborne) közé, ezért mindketten az erdők urától, a félisten Cenariustól tanulták a druidák művészetét és varázslatát. Illidan azonban nem mutatott nagy tehetséget a druidizmus terén, ellentétben ikertestvérével. Ő az arcane mágia iránt volt fogékony, és bár nem tartozott az arcane-t szinte kizárólagosan használó Nemesenszületettek közé, az Örökkévalóság Kútjának (Well of Eternity) nagy erejű energiáit ő is fel tudta használni, így hamarosan a katonai parancsnok, Ravencrest személyes varázslója lett.

Xavius, a Rémálom Ura

Bár fel akarta gyújtani a világot, soha nem akarta elpusztítani azt.

Xavius, akit ma olyan neveken ismerünk, mint az Első Szatír vagy a Rémálom Ura (The Nightmare Lord), valaha a Nemesenszületettek (Highborne) egyik legnemesebbje volt, a kaldorei társadalom elismert mestere, Azshara királynő után a második ember. Az arcane bámulatosan tehetséges és képzett alkalmazójaként Xavius az elsők között volt, akik az ősi éjelfek közül fel akarták tárni az Örökkévalóság Kútját (Well of Eternity) és azt az elképzelhetetlen erőt, amit magában rejtett. Azt az erőt, amely meggyőződése szerint csak a Kaldoreieket, és közülük is igazán csak a Nemesenszületetteket illetett meg. Idővel arrogánssá vált, és lenézett minden más népet, akiket alacsonyabb rendűnek gondolt a saját népénél.

Hamuul Runetotem – írta Kaerlo

Sziasztok! Ismét Kaerlo vagyok és a mai napon egy szintén nem sokat emlegetett hősről fogok nektek mesélni. A mai téma: Rúnatotem Hamuul (Hamuul Runetotem).

Akiknek semmit sem mond ez a név, azoknak elárulom, hogy ő a tauren druidák vezetője, Cairne és később Baine tanácsadója, Malfurion és Cenarius tanítványa, a Trisfal Új Rendjének tagja és még sorolhatnám. 🙂

WK – Az éjelfek, az Elhagyatottak és az emberek – írta Dr. ZacC

Terdrassil és Nordrassil Népe

Északon az éjelfek az Archimonde-ot elpusztító hatalmas erejű robbanásban megsérült Nordrassilt meggyógyították, de még egy-két évszázad kell a Világfának ahhoz, hogy visszanyerje korábbi dicsőségét és erejét. Felismerve azt, hogy segítségre van szükségük ahhoz, hogy életben maradjanak ebben az új világban, és hogy szembeszállhassanak a kontinenst új hazájuknak választó Horda növekvő hatalmával, ami a Kőrisvölgyben (Ashenvale) történő erdőirtásban mutatkozott meg leginkább, az éjelfek vonakodva bár, de csatlakoztak a Szövetséghez. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fiatalabb fajokkal teljes mértékű egyetértésben lennének: jó példa erre, hogy az éjelfek továbbra is ellenszenvesnek találják a Szövetség által használt technológiát, míg az emberek, gnómok és törpék az ő életmódjukat és ősi hadviselési szokásaikat tartják kissé primitívnek. Theramore és az éjelfek között megindult a kereskedelem, ezáltal a két kalimdori kultúra megosztotta egymással az ötleteit és az értékeit.

Ígéret

Tyrande felébredt. A reggeli napfény sugarai szelíden simogatták arcát. Mosolyogva ébredt és békésen. Végre békésen és megnyugodva. Kintről az ébredező város hangjai hallatszottak: az éjelfek sürgés-forgása, wispek suhogása, amelybe néhány ember és törp mélyebb hangja is beleszólt. A papnő felkelt és az erkélyhez ment. Innét belátta szinte az egész várost, Darnassust. Mélyet szippantott a levegőből, amelyben békeszirom, ezüstlevél és királyvér illata keveredett.

Ahogy mosolyogva nézegette népét, három kisgyerekre lett figyelmes. Két kisfiú fogott közre egy kislányt, és húzták magukkal. Tyrande előtt hirtelen másik három gyerek képe jelent meg tízezer évvel ezelőttről: két ikerfiúé és egy kislányé.

Tyrande&Malfurion – A hit magjai 5. rész

A sírás kaparta Tyrande torkát, miközben a sérült éjelf oldalához sietett. Térdre esett és imádkozni kezdett, de bánatában alig tudta kimondani a szavakat.

– Elune, tedd meg nekem, ha mást nem is. Mentsd meg őt, kérlek… ő a lányom. Azt hiszi, hogy megmentettem őt, pedig ő az, aki megmentett engem… újra és újra. Az életem üres lenne nélküle. – A könnycseppek csillogó sávban hullottak az arcára.

Malfurion odafutott mögéje, de túl zavarodott volt, mintsem hogy észrevegye a férfi jelenlétét egészen addig, amíg az meg nem ragadta a kezét. Az egyszerű gesztus megerősítette őt és legbelül érezte, ahogy ereje egyesül az övével, miközben próbálták meggyógyítani Shandrist.

Tyrande és Malfurion – A hit magjai 2. rész

Holdtollú Shandris tábornok kihúzta magát, ahogy a fogadó tetejének esőáztatta gerendáin egyensúlyozott. Körülötte egy tucat Vigyázó telepedett le elcsigázottan és összetörten, de eszük ágában se volt megadni magukat. Ismerős jelre emelte fel a kezét.

– Tűz!

Az íjászok nyilaikat az alattuk hullámzó naga seregbe lőtték. Fáradtak voltak; csak a nyilak fele ölte meg célpontját, köztük Shandrisé is, amelyet egy naga szirén szeme közé lőtt. Erősen tekergett egy pár pillanatig, mielőtt kígyószerű alakja eltűnt volna a hullámok között, de tíz másik emelkedett rögtön a helyére. A nagák elemükben érezték magukat a vízben, és az erősítés gyorsabban érkezett, mint ahogy Shandris és a Vigyázói meg tudták volna őket ölni.