Interbellum 5. rész – A Fagyott Trón tetején

Amíg Sylvanas átvette az irányítást Lordaeronban, addig az általa leginkább gyűlölt férfi, Lordaeron önjelölt királya észak felé tartott. Miután átverekedte magát a Bloodfeasten és túlélte Sylvanas csapdáját is Kel’thuradnak köszönhetően, hetekig tartó vándorlás után végül megérkezett Northrendre. Mesterének hangja arra utasította, hogy térjen vissza hozzá, és Arthas nem tagadhatta meg a parancsot, mivel a lelkét is elszakította tőle a rúnapenge Frostmourne, amit death knightként használt.

Azzal, hogy a Frozen Throne elkezdett megrepedni és ezzel Ner’zhul börtöne kezdett szétesni, az egykori sámán szelleme tudta, hogy nincs más választása: Illidan első támadás is már súlyosan meggyengítette őt, és arra pedig semmi esély nem volt, hogy Kil’jaeden ne használta volna ki a kínálkozó alkalmat, hogy megbüntesse Ner’zhult a legutóbbi árulásáért. Miután már el kellett szenvednie, hogy a testét apró darabokra szaggatták, testetlen lelkét pedig a Lich King vérfagyasztó páncéljába zárták be, Ner’zhul nem akarta tudni, hogy ez alkalommal mit tartogat számára Kil’jaeden.

Interbellum 3. rész – Outlandet uralni

A színpad készen áll. A száműzöttek megérkeztek Draenor elátkozott maradványaira, amelyek egykor az orkok és a draenei menekültek otthona volt. A bolygó szétszakadt és szétvált, miután Ner’zhul megkísérelte elvezetni az orkokat haldokló világukról, a darabokat pedig a Twisting Nether húzta magához, miután Ner’zhul portáljai annak felszínére nyíltak. A Twisting Netherben lebegő Outland lett ennek az elpusztult bolygónak a maradvénya. Egy olyan világ, ahol a természet törvényei nem mindig érvényesülnek, ami olyan, mint egy túlérett gyümölcs, amely csak arra vár, hogy leszakítsák.

Végül Maghteridon volt az, aki leszakította. A pit lordok sorrendjében a 2. volt, csupán mestere, Mannoroth előzte meg, és őt választotta ki a Burning Legion arra, hogy meghódítsa ezt a világot, amely annyira egyedi volt azok között a világok között, amelyet ez a démoni sereg korábban elfoglalt és elpusztított. Mivel Ner’zhul portáljai továbbra is működtek, Outland egyfajta összekötő hely lett, ahol a Légió egész seregeket tudott felállítani akarata szerint, és könnyedén indulhatott velük más világok meghódítására. Outland megtartása ezért stratégiai jelentőséggel bírt a Légió számára, és semmiképpen nem akarták veszni hagyni.

A körülmények azonban ahhoz vezettek, hogy pontosan ez történt.

Interbellum 1. rész – A nagák megjelenése és Illidan távozása

Többen kértétek, hogy legyenek összefoglaló írások a Warcraft eseményeiről, hogy átláthassatok egy-egy nagyobb eseményt. A következő rövid sorozat a Wow-Insider cikkei alapján készült, és a Harmadik Háború, illetve a World of Warcraft játék közötti időt, négy évet öleli fel, vagyis azt, hogy a Hyjal hegyen a Burning Legiont legyőző egységes halandó sereg hogyan kezdett el lassanként felbomlani, hogy kialakuljon a WoW kezdetén megismert állapot. Ezt az időszakot Interbellumnak, vagyis két háború közti időszaknak nevezhetjük.

Well of Eternity – Az Örökkévalóság Kútja 2. rész

Az ötödik és hatodik üvegcse

Amikor Illidant kiszabadította börtönéből Tyrande Whisperwind (Suttogószél Tyrande), az éjelf magához vette a megmaradt három üvegcsét. Ezután Illidan a kalandjai során két új szövetségest szerzett magának: a nagákat Lady Vashj vezetésével, illetve Kael’thas Sunstridert és az őt követő vérelfeket (blood elf). Velük együtt távozott Outlandre, hogy új otthont keressen magának. Itt Illidan felvette az Outland Ura (Lord of Outland) címet, miközben Lady Vashj és nagái Zangarmarshban telepedtek le, míg Kael’thas továbbra is igyekezett megoldást találni népe mágia-függőségének csillapítására, melynek során megrohamozták és elfoglalták a draeneiek dimenziós hajóját, a Tempest Keepet, illetve új szövetségest szerzett magának Kil’jaeden személyében.

Illidan a két szövetségesét fontos ajándékkal jutalmazta meg: mind Lady Vashjnak, mind Kael’thasnak adott egy-egy üvegcsével az eredeti Örökkévalóság Kútjának vizéből. Még mielőtt azonban Illidan két szövetségese felhasználhatta volna az üvegcsék tartalmát, a bronz sárkányok vezette Scale of the Sands kalandorokat bízott meg azzal, hogy visszaszerezzék azokat. Ennek a kalandorok eleget is tettek, így mindkét üvegcse Soridormihoz, Nozdormu első társához került, aki azok tartalmát részben arra használta fel, hogy a Caverns of Time-ban, vagyis az Idő Üregeiben a kalandorok eljuthassanak a Hyjal hegyi csatához.

Az Örökkévalóság Kútja (Well of Eternity) – 1. rész

Azeroth egy igen különleges bolygó az univerzumon belül. Tudomásunk szerint ez az egyetlen bolygó, amely ellenállt a Lángoló Légiónak (Burning Legion), illetve amely megakadályozta, hogy a vészjel elküldése után Algalon „újraindítsa” a bolygót. De vajon mi teszi Azerothot ennyire különlegessé? Vajon az itt élő népek, akik eszméletre ébredtek? Hiszen a titánok más bolygókra is rendet hoztak, más bolygókon is vannak/voltak értelemmel és akarattal rendelkező népek. Még abban sem egyedi Azeroth, hogy itt élnek Old Godok, vagyis Régi Istenek, hiszen tudjuk, hogy Outlanden is van egy Old God. De van valami, amiről eddigi tudásunk alapján feltételezzük, hogy nem nagyon található meg más bolygón: ez pedig a Well of Eternity, vagyis az Örökkévalóság Kútja.

A Kutat a titánok hozták létre, a legfrissebb tudásunk szerint akkor, miután másodszorra is Azerothra látogattak és legyőzték az Old Godokat. A kút egy izzó és csillámló energiaforrás volt, méghozzá hatalmas erejű arcane energiát tartalmazott. Ez az arcane energia viszont vonzotta magához a démonokat a Twisting Netherből. Vajon miért hoztak létre a titánok egy ilyen energia-forrást, amelyről tudták, hogy a démonokat magához fogja vonzani előbb vagy utóbb? Vajon mi célt szolgált, hogy egy ekkora hatalommal rendelkező kutat bocsátottak Azeroth népeinek rendelkezésére? Hogy mindezekről beszélhessünk, ismerjük meg tüzetesebben a Kút történetét.

Illidan, az aranyszemű fiú

Volt egyszer egy fiú, aki aranyszínű szemekkel született. A csillagok gyermekei, a kaldoreiek úgy tartották, hogy az aranyszínű szemek tulajdonosai nagyszerűséget hordoznak magukban.

A fiút Haragvihar Illidannak (Illidan Stormrage) hívták, és ikertestvérével, Malfurionnal együtt a kaldoreiek egyik legjelentősebb városában, Suramarban éltek. Mivel nem tartoztak a Nemesenszületettek (Highborne) közé, ezért mindketten az erdők urától, a félisten Cenariustól tanulták a druidák művészetét és varázslatát. Illidan azonban nem mutatott nagy tehetséget a druidizmus terén, ellentétben ikertestvérével. Ő az arcane mágia iránt volt fogékony, és bár nem tartozott az arcane-t szinte kizárólagosan használó Nemesenszületettek közé, az Örökkévalóság Kútjának (Well of Eternity) nagy erejű energiáit ő is fel tudta használni, így hamarosan a katonai parancsnok, Ravencrest személyes varázslója lett.

World of Warcraft: Legion – Az első gondolatok

Akarom, akarom, AKAROM! – kb. ezek voltak az első gondolataim, amikor megláttam az új kiegészítő cinematicját. Aztán megnéztem még kétszer, elolvastam a további tudnivalókat, és az maradt meg, hogy jaj, csak el ne rontsák! Első ránézésre ebből egy nagyon jó kiegészítőt hozhat össze a Blizzard a sztorit tekintve (a játék többi részével nem foglalkoznék), de már most látszanak benne apróbb buktatók, amiken remélem, hogy ügyesen túl tudnak lendülni.

Ígéret

Tyrande felébredt. A reggeli napfény sugarai szelíden simogatták arcát. Mosolyogva ébredt és békésen. Végre békésen és megnyugodva. Kintről az ébredező város hangjai hallatszottak: az éjelfek sürgés-forgása, wispek suhogása, amelybe néhány ember és törp mélyebb hangja is beleszólt. A papnő felkelt és az erkélyhez ment. Innét belátta szinte az egész várost, Darnassust. Mélyet szippantott a levegőből, amelyben békeszirom, ezüstlevél és királyvér illata keveredett.

Ahogy mosolyogva nézegette népét, három kisgyerekre lett figyelmes. Két kisfiú fogott közre egy kislányt, és húzták magukkal. Tyrande előtt hirtelen másik három gyerek képe jelent meg tízezer évvel ezelőttről: két ikerfiúé és egy kislányé.

T&K – A nagák történelme és kultúrája

A nagák történelme

Tízezer évvel ezelőtt, ahogy ma a legtöbb tanult személy tudja, létezett egy hatalmas civilizáció. Azokat, akik ezt a civilizációt létrehozták, kaldoreieknek nevezték, és a mai éjelfekhez hasonlóan néztek ki (bizonyos okokból). Az elsődleges ok, ami miatt a civilizációjuk olyan hatalmas lett, az az Örökkévalóság Kútjának, egy mágikus energiával telített világító tónak a felfedezése volt. Az Örökkévalóság Kútja volt az akkor még egyetlen kontinensből, Kalimdorból álló világ összes arcane mágiájának forrása. A kaldoreiek megtanulták, hogy hogyan férhetnek hozzá a kút mágikus energiáihoz, és így jöttek létre az első arcane mágusok.

Az arcane mágia azonban veszélyes. Gyakori használata függőséget okoz, egyre többet kíván belőle az egyén, és egyre inkább az ördögi fel energiát is kívánja vele együtt. Aztán egy nap a hatalmas kaldorei királynő, Azshara került az érdeklődés középpontjába. Azshara volt a leghatalmasabb mágus a világon, és egy csapat hozzá hű arkanistával vette körül magát. Azshara és követői, akiket Nemesenszületetteknek (Highborne) hívtak, egészen megszállottjaivá váltak az arcane mágiának. Egyre erősebb és erősebb varázslatokat használtak. Ez a fajta visszaélés azonban destabilizálta a Kutat.

T&K – Az éjelfek történelme

Ahogy azt nem győzik hangsúlyozni, az éjelf a legrégebbi civilizált faj Azerothon, minden civilizált és mágikus dolog eredete. Minden mágia a kaldorei-ektől származik, az isteni és később az arcane is; és az első igazán jelentős civilizáció is az éjelfek településeiből alakult ki. Ahogy mondani szokás, minden az éjelfektől származik.

Volt idő, amikor az egész világ egyetlen hatalmas kontinens volt, és a különböző fajok egyszer csak megszülettek. Jóval azelőtt, hogy az emberek feltűntek volna, vagy hogy a törpök először felbukkantak volna földalatti otthonaikból, az éjelfek már nagyszerű városokat építettek és a világ erőit fedezték fel. 10.000 évvel ezelőtt a kaldoreiek Elune istennőhöz fordultak a papnők segítségével, valamint a föld szellemeihez a férfiak segítségével. A társadalmukat utópiának is hívhatjuk, a szépség, a béke és az egyetértés paradicsomának. Ó, természetesen azért nem voltak naivak; nagyszerűen meg tudták védeni vagyonos városaikat és a holdkutakat, és a nők egy nagyszerű katonai szervezetbe tömörültek, akiket Vigyázókként ismerünk. Felügyelők biztosították a rendet az utcákon, és azt a néhány elfet, akik megpróbálták tönkretenni azt a tökéletességet, amiért a többiek annyit dolgoztak, elfogták.

Aztán elszabadult a pokol, ahogy a Lángoló Légió szeme elé került ez a világ.