Interbellum 3. rész – Outlandet uralni

A színpad készen áll. A száműzöttek megérkeztek Draenor elátkozott maradványaira, amelyek egykor az orkok és a draenei menekültek otthona volt. A bolygó szétszakadt és szétvált, miután Ner’zhul megkísérelte elvezetni az orkokat haldokló világukról, a darabokat pedig a Twisting Nether húzta magához, miután Ner’zhul portáljai annak felszínére nyíltak. A Twisting Netherben lebegő Outland lett ennek az elpusztult bolygónak a maradvénya. Egy olyan világ, ahol a természet törvényei nem mindig érvényesülnek, ami olyan, mint egy túlérett gyümölcs, amely csak arra vár, hogy leszakítsák.

Végül Maghteridon volt az, aki leszakította. A pit lordok sorrendjében a 2. volt, csupán mestere, Mannoroth előzte meg, és őt választotta ki a Burning Legion arra, hogy meghódítsa ezt a világot, amely annyira egyedi volt azok között a világok között, amelyet ez a démoni sereg korábban elfoglalt és elpusztított. Mivel Ner’zhul portáljai továbbra is működtek, Outland egyfajta összekötő hely lett, ahol a Légió egész seregeket tudott felállítani akarata szerint, és könnyedén indulhatott velük más világok meghódítására. Outland megtartása ezért stratégiai jelentőséggel bírt a Légió számára, és semmiképpen nem akarták veszni hagyni.

A körülmények azonban ahhoz vezettek, hogy pontosan ez történt.

Interbellum 2. rész – A vérelfek útja Outlandre

Silvermoon nemes elfeinek (high elves) tragédiáját semmi sem mutatja be jobban, mint a Sunstrider -ház utolsó tagjának, Kael’thasnak a személyes tragédiája. Silvermoon vérelfeinek (blood elf) megjelenése a Sin’doreiek első hercegének, Kael’thasnak a története. Régi szövetségesei elárulták, régi barátai elfeledték, megtört és a pusztulás szélén állt. Kael’thas Sunstrider azt tette, amit úgy hitt, meg kell tennie azért, hogy megmentse népét.

Ha csak a Burning Crusade-ben találkoztál először Kael’thas-szal, akkor egyáltalán nem ismerheted. Csak egy megszegett ígéretektől megfáradt embert ismersz, akit elcsábítottak a Lángoló Légió (Burning Legion) legnagyobb manipulátorának hazugságai. Akkor nem találkozhattál a fiatalemberrel, akit mindenétől megfosztottak – az apjától, a városától, népének többségétől, még annak a szerelemnek a törékeny lehetőségétől is, amiben még ő maga sem hitt – és hirtelen egy olyan háborúban találta magát, amelyben nem volt lehetősége harcolni, csupán végignézni, ahogy a népét ágyútölteléknek használják azok a gyűlöletes fanatikusok, akik elvileg a szövetségesei.

Az első részben megtudtuk, hogy mi volt Kael’thas szerepe abban, hogy meghiúsították Illidan kísérletét, hogy elpusztítsa a Lich Kinget. Ebben a részben megnézzük, hogy hogyan váltak a sin’doreiek az Alliance szövetségeseiből a Horda tagjaivá. Egyetlen megkeseredett, dühös és alattomos embernek sikerült szétszakítania az egykori nemes elfek és az emberek közötti amúgy is vékony kapcsolatot. Ezt az embert Garithosnak hívták és neki köszönhetjük ennek a szövetségnek a felbomlását.

Interbellum 1. rész – A nagák megjelenése és Illidan távozása

Többen kértétek, hogy legyenek összefoglaló írások a Warcraft eseményeiről, hogy átláthassatok egy-egy nagyobb eseményt. A következő rövid sorozat a Wow-Insider cikkei alapján készült, és a Harmadik Háború, illetve a World of Warcraft játék közötti időt, négy évet öleli fel, vagyis azt, hogy a Hyjal hegyen a Burning Legiont legyőző egységes halandó sereg hogyan kezdett el lassanként felbomlani, hogy kialakuljon a WoW kezdetén megismert állapot. Ezt az időszakot Interbellumnak, vagyis két háború közti időszaknak nevezhetjük.

Well of Eternity – Az Örökkévalóság Kútja 2. rész

Az ötödik és hatodik üvegcse

Amikor Illidant kiszabadította börtönéből Tyrande Whisperwind (Suttogószél Tyrande), az éjelf magához vette a megmaradt három üvegcsét. Ezután Illidan a kalandjai során két új szövetségest szerzett magának: a nagákat Lady Vashj vezetésével, illetve Kael’thas Sunstridert és az őt követő vérelfeket (blood elf). Velük együtt távozott Outlandre, hogy új otthont keressen magának. Itt Illidan felvette az Outland Ura (Lord of Outland) címet, miközben Lady Vashj és nagái Zangarmarshban telepedtek le, míg Kael’thas továbbra is igyekezett megoldást találni népe mágia-függőségének csillapítására, melynek során megrohamozták és elfoglalták a draeneiek dimenziós hajóját, a Tempest Keepet, illetve új szövetségest szerzett magának Kil’jaeden személyében.

Illidan a két szövetségesét fontos ajándékkal jutalmazta meg: mind Lady Vashjnak, mind Kael’thasnak adott egy-egy üvegcsével az eredeti Örökkévalóság Kútjának vizéből. Még mielőtt azonban Illidan két szövetségese felhasználhatta volna az üvegcsék tartalmát, a bronz sárkányok vezette Scale of the Sands kalandorokat bízott meg azzal, hogy visszaszerezzék azokat. Ennek a kalandorok eleget is tettek, így mindkét üvegcse Soridormihoz, Nozdormu első társához került, aki azok tartalmát részben arra használta fel, hogy a Caverns of Time-ban, vagyis az Idő Üregeiben a kalandorok eljuthassanak a Hyjal hegyi csatához.

Illidan, az aranyszemű fiú

Volt egyszer egy fiú, aki aranyszínű szemekkel született. A csillagok gyermekei, a kaldoreiek úgy tartották, hogy az aranyszínű szemek tulajdonosai nagyszerűséget hordoznak magukban.

A fiút Haragvihar Illidannak (Illidan Stormrage) hívták, és ikertestvérével, Malfurionnal együtt a kaldoreiek egyik legjelentősebb városában, Suramarban éltek. Mivel nem tartoztak a Nemesenszületettek (Highborne) közé, ezért mindketten az erdők urától, a félisten Cenariustól tanulták a druidák művészetét és varázslatát. Illidan azonban nem mutatott nagy tehetséget a druidizmus terén, ellentétben ikertestvérével. Ő az arcane mágia iránt volt fogékony, és bár nem tartozott az arcane-t szinte kizárólagosan használó Nemesenszületettek közé, az Örökkévalóság Kútjának (Well of Eternity) nagy erejű energiáit ő is fel tudta használni, így hamarosan a katonai parancsnok, Ravencrest személyes varázslója lett.

T&K – A nagák történelme és kultúrája

A nagák történelme

Tízezer évvel ezelőtt, ahogy ma a legtöbb tanult személy tudja, létezett egy hatalmas civilizáció. Azokat, akik ezt a civilizációt létrehozták, kaldoreieknek nevezték, és a mai éjelfekhez hasonlóan néztek ki (bizonyos okokból). Az elsődleges ok, ami miatt a civilizációjuk olyan hatalmas lett, az az Örökkévalóság Kútjának, egy mágikus energiával telített világító tónak a felfedezése volt. Az Örökkévalóság Kútja volt az akkor még egyetlen kontinensből, Kalimdorból álló világ összes arcane mágiájának forrása. A kaldoreiek megtanulták, hogy hogyan férhetnek hozzá a kút mágikus energiáihoz, és így jöttek létre az első arcane mágusok.

Az arcane mágia azonban veszélyes. Gyakori használata függőséget okoz, egyre többet kíván belőle az egyén, és egyre inkább az ördögi fel energiát is kívánja vele együtt. Aztán egy nap a hatalmas kaldorei királynő, Azshara került az érdeklődés középpontjába. Azshara volt a leghatalmasabb mágus a világon, és egy csapat hozzá hű arkanistával vette körül magát. Azshara és követői, akiket Nemesenszületetteknek (Highborne) hívtak, egészen megszállottjaivá váltak az arcane mágiának. Egyre erősebb és erősebb varázslatokat használtak. Ez a fajta visszaélés azonban destabilizálta a Kutat.