Interbellum 1. rész – A nagák megjelenése és Illidan távozása

Többen kértétek, hogy legyenek összefoglaló írások a Warcraft eseményeiről, hogy átláthassatok egy-egy nagyobb eseményt. A következő rövid sorozat a Wow-Insider cikkei alapján készült, és a Harmadik Háború, illetve a World of Warcraft játék közötti időt, négy évet öleli fel, vagyis azt, hogy a Hyjal hegyen a Burning Legiont legyőző egységes halandó sereg hogyan kezdett el lassanként felbomlani, hogy kialakuljon a WoW kezdetén megismert állapot. Ezt az időszakot Interbellumnak, vagyis két háború közti időszaknak nevezhetjük.

Illidan, az aranyszemű fiú

Volt egyszer egy fiú, aki aranyszínű szemekkel született. A csillagok gyermekei, a kaldoreiek úgy tartották, hogy az aranyszínű szemek tulajdonosai nagyszerűséget hordoznak magukban.

A fiút Haragvihar Illidannak (Illidan Stormrage) hívták, és ikertestvérével, Malfurionnal együtt a kaldoreiek egyik legjelentősebb városában, Suramarban éltek. Mivel nem tartoztak a Nemesenszületettek (Highborne) közé, ezért mindketten az erdők urától, a félisten Cenariustól tanulták a druidák művészetét és varázslatát. Illidan azonban nem mutatott nagy tehetséget a druidizmus terén, ellentétben ikertestvérével. Ő az arcane mágia iránt volt fogékony, és bár nem tartozott az arcane-t szinte kizárólagosan használó Nemesenszületettek közé, az Örökkévalóság Kútjának (Well of Eternity) nagy erejű energiáit ő is fel tudta használni, így hamarosan a katonai parancsnok, Ravencrest személyes varázslója lett.

Ígéret

Tyrande felébredt. A reggeli napfény sugarai szelíden simogatták arcát. Mosolyogva ébredt és békésen. Végre békésen és megnyugodva. Kintről az ébredező város hangjai hallatszottak: az éjelfek sürgés-forgása, wispek suhogása, amelybe néhány ember és törp mélyebb hangja is beleszólt. A papnő felkelt és az erkélyhez ment. Innét belátta szinte az egész várost, Darnassust. Mélyet szippantott a levegőből, amelyben békeszirom, ezüstlevél és királyvér illata keveredett.

Ahogy mosolyogva nézegette népét, három kisgyerekre lett figyelmes. Két kisfiú fogott közre egy kislányt, és húzták magukkal. Tyrande előtt hirtelen másik három gyerek képe jelent meg tízezer évvel ezelőttről: két ikerfiúé és egy kislányé.

Tyrande&Malfurion – A hit magjai 5. rész

A sírás kaparta Tyrande torkát, miközben a sérült éjelf oldalához sietett. Térdre esett és imádkozni kezdett, de bánatában alig tudta kimondani a szavakat.

– Elune, tedd meg nekem, ha mást nem is. Mentsd meg őt, kérlek… ő a lányom. Azt hiszi, hogy megmentettem őt, pedig ő az, aki megmentett engem… újra és újra. Az életem üres lenne nélküle. – A könnycseppek csillogó sávban hullottak az arcára.

Malfurion odafutott mögéje, de túl zavarodott volt, mintsem hogy észrevegye a férfi jelenlétét egészen addig, amíg az meg nem ragadta a kezét. Az egyszerű gesztus megerősítette őt és legbelül érezte, ahogy ereje egyesül az övével, miközben próbálták meggyógyítani Shandrist.

Tyrande & Malfurion – A hit magjai 4. rész

A hit minden dolog kezdete. Ez volt az első lecke, amit megtanult és megjegyzett Elune Nővéreként. Tyrande felidézte magában Dejahna Főpapnő szigorúságát, ahogy a lányokat vizsgálta, készen arra, hogy elküldje azokat a kishitű tanulókat, akik csak azért csatlakoztak a Nővériséghez, mert mágikus képességeik hiányoztak. Ha az arcane-nal tűrhetően bánsz, de nem elég jól, attól még lehetsz varázslónő. Ha tudsz bánni a tűvel és a cérnával, de nem elég jól, attól még lehetsz varrónő. De ha a hited csak tűrhető és nem erős, soha nem leszel papnő.

Különös, hogy mennyire tisztán eszébe jutottak ezek a szavak, miközben megpróbált a hippogriffen fennmaradni. Szembeszél fújt és az eső égszínkék haját a vállára tapasztotta, de elméjének egy része még mindig Suramar régi templomában maradt, ahol Dejahna éles szemei szkeptikusan vizslatták őt.

Miért ezt az utad választottad, Suttogószél Tyrande?

Tyrande és Malfurion – A hit magjai 2. rész

Holdtollú Shandris tábornok kihúzta magát, ahogy a fogadó tetejének esőáztatta gerendáin egyensúlyozott. Körülötte egy tucat Vigyázó telepedett le elcsigázottan és összetörten, de eszük ágában se volt megadni magukat. Ismerős jelre emelte fel a kezét.

– Tűz!

Az íjászok nyilaikat az alattuk hullámzó naga seregbe lőtték. Fáradtak voltak; csak a nyilak fele ölte meg célpontját, köztük Shandrisé is, amelyet egy naga szirén szeme közé lőtt. Erősen tekergett egy pár pillanatig, mielőtt kígyószerű alakja eltűnt volna a hullámok között, de tíz másik emelkedett rögtön a helyére. A nagák elemükben érezték magukat a vízben, és az erősítés gyorsabban érkezett, mint ahogy Shandris és a Vigyázói meg tudták volna őket ölni.

Tyrande és Malfurion – A hit magjai 1. rész

Tyrande & Malfurion: A hit magjai

írta: Valerie Watrous

Akár aludhatott is volna. Az éjelf nő teste tökéletesen nyugodtnak tűnt, kivéve a száját, amely  kissé lefelé görbült, mintha rosszat álmodna. A teste érintetlen volt és nagyrészt sértetlen, ellentétben azokkal, akiket manapság látni lehetett. Suttogószél Tyrande letérdelt a holttest mellé, hogy jobban megnézze. Véres hínár volt a halott nő hajában és tengerszagot árasztott magából, ahogy a test lassan rothadni kezdett. Napok óta halott volt. Valószínűleg a Kataklizma első áldozata lehetett, akit messzire sodort az ár. Elune egyetlen papnője sem hozhatta már vissza.

– Tyrande! – A főpapnő felkapta a fejét, ahogy egyik legközelebbi bizalmasának, Merendének a hangját hallotta. Látta, ahogy Merende egy fehér köntösben síró fiatal papnőt támogat végig Rut’theran Falva partjainál. Ahogy közeledett feléjük, Tyrande kezdte megérteni, miért sír a nő. Egy fiatal éjelf lány összetört teste feküdt előttük.

Teldrassil gyógyulása

A Rémálom után még Teldrassilban sem fenékig tejfel az élet, habár itt nem pusztított a Kataklizma. Az éjelfek ugyanis nem sok magyarázatot kaptak arra vonatkozóan, hogy mi is történt az eltűnt Agancssisakos Fandrallal, és hogyan ébredt fel a kómából Haragvihar Malfurion. Emellett pedig egyre többen érzik, hogy a Sárkány Aspektusok áldása ellenére még mindig jelen van valamiféle rontás a világfán.

A rontást pedig egy bizonyos fel-moha okozza, amelyet senki nem tud, hogy honnan ered.  Cenarius lánya, az Erdőségek Védelmezője, a driád Tarindrella visszatért Árnyszurdokba (Shadowglen), ahol felfedezte, hogy az Árnyékfonál Barlangban (Shadowthread Cave) élő erdőhálós pókok között is terjed a korrupció, ráadásul nagyon mélyen gyökerezik bennük. Megvizsgálva a pókokat rájött, hogy bizony ezt nem külsőleg kapták meg, hanem születésüktől kezdve a vérükben hordozzák. Ez pedig egy dolgot jelent… az anyapók, Githyiss kell, hogy hordozza a rontást. Githyiss megölése után azonban egy totemet találtak mellette… egy furbolg totemet.

T&K – Az éjelfek kultúrája

Az éjelfek egy fura népség, és ezt az életstílusuk is mutatja. Ugyanakkor nem minden róluk szóló állítás igaz. Egy hónapot töltöttem el a kaldoreiek között – ahogy ők szeretik magukat hívni – és kellemesen csalódhattam a saját előítéleteimet illetően.

Először is, a legtöbben úgy tekintenek az éjelfekre, mint fákat ölelgető, mindent-szerető béke-őrzőkre. Közel sem ennyire szörnyűek – tudják, hogy hogyan pusztítsanak, ha szükséges. Emlékszem, egyszer egy helybeli druida azt a feladatot adta nekem, hogy menjek ki a vadonba és öljek meg egy csomó ragadozót, hogy a prédáik újraszaporodhassanak. Az éjelfek nem haboznak, ha a természet egyensúlya érdekében ölniük kell, és időnként kivágják azokat a fákat, amelyek elveszik a fényt és a talajt más őshonos növény elől. Amikor még keveset tudtam róluk, ez a felfedezés teljes sokként ért, de van értelme, ha az ember belegondol.

T&K – Az éjelfek történelme

Ahogy azt nem győzik hangsúlyozni, az éjelf a legrégebbi civilizált faj Azerothon, minden civilizált és mágikus dolog eredete. Minden mágia a kaldorei-ektől származik, az isteni és később az arcane is; és az első igazán jelentős civilizáció is az éjelfek településeiből alakult ki. Ahogy mondani szokás, minden az éjelfektől származik.

Volt idő, amikor az egész világ egyetlen hatalmas kontinens volt, és a különböző fajok egyszer csak megszülettek. Jóval azelőtt, hogy az emberek feltűntek volna, vagy hogy a törpök először felbukkantak volna földalatti otthonaikból, az éjelfek már nagyszerű városokat építettek és a világ erőit fedezték fel. 10.000 évvel ezelőtt a kaldoreiek Elune istennőhöz fordultak a papnők segítségével, valamint a föld szellemeihez a férfiak segítségével. A társadalmukat utópiának is hívhatjuk, a szépség, a béke és az egyetértés paradicsomának. Ó, természetesen azért nem voltak naivak; nagyszerűen meg tudták védeni vagyonos városaikat és a holdkutakat, és a nők egy nagyszerű katonai szervezetbe tömörültek, akiket Vigyázókként ismerünk. Felügyelők biztosították a rendet az utcákon, és azt a néhány elfet, akik megpróbálták tönkretenni azt a tökéletességet, amiért a többiek annyit dolgoztak, elfogták.

Aztán elszabadult a pokol, ahogy a Lángoló Légió szeme elé került ez a világ.